Benczúr Gyula (1844-1920) halálának 100. évfordulója

Benczúr Gyula a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke volt Hiltenspelger, Anschütz és Piloty tanítványaként. Harminckilenc éves koráig tanulmányai színterein, Münchenben és környékén élt, önálló műtermet hozott létre és az ottani akadémiának neves tanára volt. Megrendeléseit a bajor királyoktól és arisztokratáktól kapta. Amikor 1883-ban végleg hazaköltözött, az akkor induló festészeti mesteriskola, a Képzőművészeti Főiskola elődjének vezető tanára és igazgatója lett Budapesten. Festészeti tudását két műfajban, a portréfestészetben és a nagy történelmi tablókban érvényesítette arisztokraták, nagypolgárok, valamint állami megrendelők számára. Nemzetközileg elismert művész, aki itthon a Szent István-rend kiskeresztjét kapta a királytól, és az 1900-as párizsi világkiállításon „Grand Prix” díjat nyert a Budavár visszavétele című nagyméretű történelmi képével.

Benczúr azzal a tehetséggel született, hogy a természet formáira, színeire és anyagszerűségére legyen érzékeny.

Gyakran éri az a vád, hogy a lélektan helyett inkább a tárgyak, külsőségek, a drapériák, selymek és kitüntetések anyagszerűsége érdekelte.

Fedezzük fel a festményekből áradó lélekábrázolást: nemcsak a személyeknek, de a dolgoknak, tárgyaknak, ruháknak is aurája, lelke van. 

Keresztény témájú rajzai, illusztációi mesterségbeli tudásról, érzékenységről, a téma iránti fogékonyságról árulkodnak.