Boldog tengerhullám

Henri Boulad atya írja: „Igen, van lelke a természetnek, van lelkük a fáknak és van lelkük az állatoknak.” A mesék ezt a kijelentést nagyon komolyan veszik, a könyvben szereplő állatokat az emberrel azonos kategóriába sorolják. A mesekönyv a mélytengeri élővilágot egy másik kontinensként kezeli, ahol önálló szabályok, törvények, rendeletek irányítják az életet, ahol az élet önálló szabályok, törvények, rendeletek összessége. A hol rövidebb, hol hosszabb történeteket egymástól versbetétek választják el. A könyvben a legkülönlegesebb élőlények tűnnek fel, ehhez, a pontosság kedvéért, Claire Nouvian: The deep című kötetét használtam. A mesékben megjelennek a tenger teremtésmítoszai, amelyek különböző kultúrák mítoszaiból, motívumaiból indulnak ki. A mélytengeri élőlények, emberi szemmel nézve, nem mindenki tetszését nyerik el, ezért titkon abban reménykedem, hogy a másságra, a tőlünk szokatlan dolgok elfogadására is nevelni kell finoman, nem didaktikusan a gyerekeket, ezt, mint többszöri kisebbségi, kötelességemnek érzem. A tenger mindig egy nagyon különleges, meghatározhatatlan hely és jelenség, misztika és csoda, ezért tartottam indokoltnak, hogy a tengerről, a tengeri ökoszisztémáról beszélve egy nagyon absztrakt, lírai nyelvet válasszak. A könyvet nagyon színes illusztrációval képzelem el.