Cseresznyeszirmok

Idén tavasszal, tizenkilenc év elteltével láthattam ismét cseresznyevirágzást Japánban. Korábban már készítettem egy nagyméretű festményt, amelyen emlékezetből ábrázoltam a cseresznyevirágokat, viszont hazatérésem után újranézve a művet, az természetellenesnek hatott a szememben. Ezért kora nyáron, mielőtt még elhalványultak volna a friss benyomások, hozzáláttam a festmény átdolgozásához és korrigálásához. Kevés kivételtől eltekintve számomra szinte minden alkotás befejezetlen marad. Nem ritka nálam, hogy egyszer már késznek nyilvánított művet kiveszek a keretéből, és a tökéletességre törekedve tovább csiszolom. Átdolgoztam az egyes szirmok formáját, az erezetet és a színárnyalatokat is.

Ezenkívül egy újonnan beszerzett, szinte tökéletes feketét adó speciális festékkel mélyítettem az árnyékos részek tónusát. Ez a Turner cég által gyártott, „Ankoku Black” (Sötétség-fekete) elnevezésű fekete festék elnyeli a fényt, és alig veri azt vissza, így olyan hatást kelt, mintha a felvitt felületen egy lyuk keletkezne. A színeket betűkkel és számokkal leíró Munsell-skálán a kromatikus érték nélküli, akromatikus színeket az „N” betűvel jelölik, és minél kisebb ez a szám, annál közelebb áll a szín a tiszta feketéhez. Ennek a festéknek a Munsell-értéke N1.0, ami azt jelenti, hogy ez a kereskedelmi forgalomban kapható legsötétebb festék. Mivel ez a tónus egyértelműen eltért a korábbi árnyékok világossági értékétől, sok időt fordítottam a finom átmenetek megfestésére, hogy az új rétegek észrevétlenül simuljanak bele a kép egészébe.