Egy excentrikus konzervatív: Emanuel Moór

Idén 90 éve, hogy a kecskeméti születésű Emanuel Moór, azaz Moór Emánuel Svájcban elhunyt. Ismeretlenségével ellentétben hatalmas életmű maradt utána, melynek központi részét a kamarazene, azon belül is a csellóra írt, illetve a csellót is foglalkoztató művek alkotják. Mindez Pablo Casalsszal való barátságának volt köszönhető, de Casals maga is sokat tett Moór zenéjének propagálásáért. Fáradozásai a szerző nehéz természete miatt végül nem vezettek tartós sikerre és az életmű is feledésbe merült. Noha az utóbbi években mind kottában, mind hanghordozón egyre több Moór kompozíció vált megismerhetővé, a repertoárnak még mindig nem része e rendkívül intenzív és invenciózus zene, melynek alaptermészetéhez leginkább a brahmsi-i férfias líra áll legközelebb. Hogy a csellónak Miskolcon is van nimbusza, egyrészt Gombás Ferenc csellóművésznek és követőinek köszönhető, aki Casalsszal is azért levelezett, hogy az általa favorizált és alapított csellóegyüttesnek legyen repertoárja. Kezdeményezését felelevenítve hangzik el Moór 4 csellós szvitjének tétele is, míg a dalok Moór irodalmi választékosságáról tesznek tanúbizonyságot. Moór hangszerépítői újításainak bemutatására a koncertet kísérő vetítés és műismertetés keretei között kerül sor. A koncert a Miskolci Kamarazenei Nyár 2021 keretében kerül megrendezésre.