Terek, életterek a tervezőasztalon

2026 augusztus 24–29. között Miskolc és Sárospatak ad otthont a IX. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusnak, amelynek keretében augusztus 28-án a Köztér és közösség: Városantropológiai megközelítések a szocialista városok vizsgálatában című szekcióban mutatom be Terek, életterek a tervezőasztalon. „Nagymiskolc” első városrendezési tervei című előadásomat.

A második világháborút követően új földrajzi, társadalmi és legfőképp politikai kontextusba helyezett Miskolc elindult a Nagymiskolccá formálódás útján. 1948-ban, majd 1950-ben törvénymódosításokon és határozatokon keresztül a környező településekkel összevonva egyetlen nagy, ipari központként fogalmazták meg a város jövőjét. Miskolc városépítészeti terveinek elkészítésében a politikai változások határozottan testet öltöttek, és a szocializmus politikai ideológiái annak minden folyamatát determinálták, mint ahogy az a társadalom teljes szegmensét is érintette. 1951-re elkészült „Nagymiskolc tervezési programvázlata”, Miskolc, Diósgyőr, Újdiósgyőr, Hejőcsaba és az épülő műegyetemi területeket kijelölve, majd 1954-re elkészült Valentiny Károly és Wagner Ottó két városrendezési terve. Az előadás ezen dokumentumok tükrében mutatja be azokat a koncepciókat, amelyek első alkalommal tettek kísérletet az eltérő társadalmi, gazdasági szerkezettel rendelkező egykor önálló települések integrációjára, miközben kijelölték azokat a téregységeket, ahol az ipar, kereskedelem, kultúra intézményei és a lakóterületek elhelyezésre kerültek, az infrastruktúra dinamikus fejlesztésével együtt.

A téma kapcsolódik Menner László munkásságához is, aki a II. világháború után feladva önálló tervezői irodáját a város építészeti osztályán kapott városrendezői állást. E pozíciójában is aktívan hozzájárult Miskolc városképének alakításához, amelyben saját tervezői munkája is szerepet kapott.