Érzékelés határai

Korábban nem vettem részt hangfürdőzésen, a Balin töltött időm során kipróbáltam, ezzel is kimozdulva a komfort zónámból, engedve a kíváncsiságnak és tágítva a tapasztalásaimat. A hangfürdőzés során mindenki csendben feküdt, a szemünk csuka, letakarva. Az órát vezetők gongokkal, hangtálakkal és egyéb hangszerek kíséretében "zenéltek" nekünk és mi ebben hangfürdőztünk. Érdekes élmény volt, hogy egy nyitott, szabályos térben körben feküdve, sose tudhattuk honnan és milyen hang érkezik, ezek milyen harmóniát adnak, mi lesz a következő hang és honnan jön. Egy ponton hangtálat helyeztek a hasamra, majd időnként megütve megrezegtették, így már nem csak hangrezgést, de a fizikai rezgést is közelről tapasztaltam. Megnyugtató, kikapcsoló és feltöltő élmény volt, a külső zajok, mint madárcsicsergés, vízcsobogás és a tenger hullámainak a hangja még hangulatosabbá tették. Tudtam, hogy hol vagyok, milyen helyen és térben, korábban más programon is vettünk itt részt nyitott szemmel, de a hangfürdő során ugyanaz a tér más értelmet nyert, nem tudtam elhelyezni magam a térben a sokfelől és sokféleképpen érkező hang miatt, így hogy a látásom "ki volt kapcsolva" és a hallásom volt a fő érzékszervem. El tudtak vinni egy olyan helyre, ahol nem számított milyen a tér, ami körülvesz és én ebben hol vagyok, az csak a helyet adta annak, hogy az esemény megtörténhessen. Amit értékként hozzá adott az az idilli környezet, hogy a körülvevő külső hangok nem voltak zavaróak, csak hozzá adni tudtak az élményhez. Aki még nem próbált hangfürdőzést, annak szívesen ajánlom.