Esztergomi esszék

Az irodalmi spiritualitásnak minden korok és kortalanságok számára van közölnivalója.

Halmai Tamás Az egyetemes Babits (Esztergomi esszék) című, lírai futamokat sem nélkülöző esszékötete verstudatok metafizikus eredőit méri föl, a transzcendentáló eszmélet poétikai kultúrájába bocsátkozik alá. Nem feledve Rónay György intését: „Jézus nem beszél a művészetről; az evangéliumokban nincsenek esztétikai elvek és megnyilatkozások.”

Nemcsak a koncepció s kompozíció viseli magán Esztergom ihlető hatását: a kötet több írása köszönheti létrejöttét Babits városának. Esztergomi levegőt lélegeznek ezek a szövegek, de egyetemes horizontokra függesztik tekintetüket – öltsék bár műelemzés, könyvkritika, verses hommage, napló vagy levél alakját.

A szerző és olvasó közti szerződésre az idén nyolcvan éve elhunyt Babits intése ütheti a legszebb pecsétet: „Az író műveket alkot, melyek mindenike egy külön világ. Ki fűz e művekből irodalmat? Az olvasó: nem a néma és magányos olvasó, hanem a vitázó, érvelő, egymásnak feleselő. / Az olvasó, aki ír.”

Részletek és rendelhetőség: https://e-nyelv.hu/termek/az-egyetemes-babits