FrenÁk premier a Bartók Tavasz keretében

A Bartók Tavasz keretében, a Nemzeti Táncszínházban bemutatott előadásban bemutatkozott a Társulat 5 új táncművésze.

Az őrült futkosók (crazy runners) azok, akik örömmel sodródnak az információrobbanás forgatagában, és akik mindezt a szabadság kiterjesztésének élik meg. Az őrült futkosók alávetik magukat a percenként változó divatnak, és szimbólumaivá válnak a magamu- togató nagyképűségnek, a semmi eladásának, a folytonos, felszínes újdonságkeresésnek, a látszat uralmának, olyan magatartásfor- máknak, amelyek mögött nincs valódi tartalom. Csupán a tudás il- lúzióját birtokolják, mégis erős bennük a vágy, hogy uralják a világot. A FrenÁk Társulat új előadásának alapötletét az identitásváltások adják: a játékban használt kellékek csereberéje rámutat a mai korra jellemző valós és virtuális partnerváltások felfoghatatlan tempójá- ra, melyben elhalnak a valódi kapcsolatok. Tudható vajon, hogy ez a CrAzy_RunnErs inkább kivonulás, inkább elvonulás vagy inkább fel- vonulás? És pontosan milyen porondon? Letisztult fehér tükörfelület, egy végtelen perspektíva mélységét éreztető sima jégmező, lehetséges mezsgye valóság és illúzió, múlt és jövő között, melybe áttetsző gömbök érkeznek: ez a Parad_Is_E (a Paradicsom). Nem tudhatjuk, hogy a buborékokat idéző képződ- mények vajon az emberi létforma bibliai gyökerére utalva Ádám és Éva tudatlanságának burkai, vagy már a mesterséges intelligencia által uralt világ tudatlanságbuborékjait prognosztizálják. A tudat- lanság bibliai Édenkertjéből kiűzetett emberpár utódai szépen las- san a mesterséges intelligencia által uralt valóság zárt buborékjába menetelnek? Mi lesz az emberi kultúra sorsa? Az örök körforgásban győzedelmeskednek a hamis gyönyörök és az uralom alá kényszerít- hető intelligenciák illúziói? A Parad_Is_E nem a bibliai ősállapotot keresi, de Ádám és Éva meséjének évezredekre visszanyúló kultúr- történetében ott találjuk a munkához, születéshez, szexualitáshoz, csaláshoz, gyengeséghez, hiszékenységhez fűződő érzéseket. Ahogy a FrenÁk-előadásokban mindig, most is sűrű és feszes a vizu- ális és akusztikus világ, amely majdhogynem egyenértékű a koreo- gráfiával, a különböző rétegek pedig szervesen fűződnek-épülnek egymásba. A darab lelkülete az átjárásokból születik meg. Számos réteg kapcsolódik egymáshoz, a zene, a média társként épül be a darabba. A zenén Hunyadi Máté dolgozott, de az anyag összeállítá- sában FrenÁk ugyanúgy részt vett, ahogy a koreográfia elkészítésé- ben, mert nem konkrét zenei anyagokból, hanem akusztikai érzetek- ből indultak ki. Nemcsak a zenei kompozíciók érvényesülnek, hanem egy akusztikai világ jön létre: klasszikus elemek, emberi sikolyok koedukálása elektroakusztikai, pulzatív elemekkel. Az alkotók a képi világ kialakításánál sem konkrét képanyagokat használtak, hanem szinematográfiai, fragmentszerű képbevágásokat, lenyomatokat, lenyomatok lenyomatait. Az áttetsző szcenográfiai elemekre való rávetítés megjelenik a térben, így többszöröződik a képanyag. Nem tudjuk, mi a valóság – ami a képanyagon jelenik meg, vagy ami mö- götte a valóságban történik a színpadon? A szcenográfiai forma- rendszer nagyon izgalmas, intim belső tereket teremt, de a külső és a belső viszonyrendszere is megkérdőjeleződik. A kulturális és nyelvi különbségek új energiákkal, új alkotói szemléle- tekkel gazdagítják a darabot, a soknemzetiségű csapat egyes tag- jainak kreatív munkája beépül az összkoncepcióba. Egyénileg alkot- nak, de az egységen belül, megadott keretek között. Az előadásnak van egy őrült, teátrális, szinte mozgásszínházi része is, miközben a táncosok nagyon erős, organikus mozgástechnikával dolgoznak. David Leonidas Thiel a Dresden Frankfurt Dance Company szólis- tája, Zoe Lenzi olasz táncművész szintén Németországban táncol. Először lép fel a FrenÁk Társulatban Árvay-Vass Léna és Cserháti Gergely is, utóbbi klasszikus, balettintézeti tudását hozza.