Gönyei Sándor születési évfordulója

A kolozsvári születésű Gönyei eredetileg nem etnográfusi pályára készült, biológia szakon doktorált. Györffy István biztatására kezdett el néprajzzal foglalkozni. 1920-ban került a Néprajzi Múzeumba, ahol haláláig tevékenyen dolgozott.

Fontosnak tartotta, hogy kora technikai vívmányait, a fényképezőgépet, a filmfelvevőt a tudomány szolgálatába állítsa. Először a fényképezés, akkor meglehetősen modernek számító fortélyait sajátította el. Munkássága több, mint 10.000 fotót ölel fel, amelyek legtöbbje a 20. század közepére már feledésbe merült öltözékeket, eszközöket, paraszti munkákat ábrázol. Hamar rádöbbent azonban, hogy a fotó statikussága nem alkalmas a tánc vagy a munkafolyamatok rögzítésére, ezért már az 1920-as évek végén kísérletezett mozgófilmek készítésével. Laborját a Néprajzi Múzeum alagsorában rendezte be, amelyet saját költségén szerelt fel. Még színes fotókat is készített a Lumière fivérek által kifejlesztett direktpozitív eljárásal.

1932-ben Magyarországra érkezett Elizabeth C. Rearick antropológus professzor az Egyesült Államokból. Feltett szándéka volt, hogy mozgóképes filmfelvételeken rögzítse a magyar parasztság táncait és szokásait. A Néprajzi Múzeumból Gönyei Sándor szegődött mellé kísérőül, aki Lajtha Lászlóval közösen ekkor dolgozott a magyarság táncainak monografikus összefoglalásán. Vezetésével az amerikai kutató eljutott Magyarország egymástól távol eső vidékeire és voltaképpen Gönyei Sándor segítségével készítette el az első tudományos igényű néprajzi filmfelvételeket hazánkban. Rearick 16 milliméteres kameráját Gönyei Sándor kérésére Budapesten hagyta, ami óriási dolognak számított, hiszen a korabeli Magyarországon nehéz volt hozzájutni ilyen modern technikai eszközhöz. Ettől fogva Gönyeinek nem kellett kölcsönkérnie filmfelvevőt a gyűjtéseihez, saját készülékével járta be a Kárpát-medence néprajzi tájait és rögzítette az épp hogy csak bimbózó Gyöngyösbokréta mozgalom falusi tánccsoportjait Budapesten.



Az eredeti bejegyzés megtekinthető: itt.