„Ha feltámadnak mind az álmok,/ Ha fölkeresnek mind az árnyak –"

A kétezres évek elején Ady Endre költészete – összehasonlítva más, modern magyar kötői életművekkel – a könnyen közvetíthető, jól „tanítható”, tanárok és diákok által egyaránt „kedvelt” költői életművek közé számított. Ady líráját nemcsak a gimnazisták, de a még lírát olvasó közönség is sokáig olvasta. Életműve mindaddig, amíg a líraolvasás nem szorult ki teljesen a szélesebb közönség olvasási gyakorlatából, a „népszerűek” közé tartozott. A versolvasás visszaesésének Ady talán a legnagyobb vesztese. Ennek számos oka közül csupán az egyik, hogy a huszadik század első felének magyar költői életművei közül József Attila, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső vagy Babits Mihály életműve sokkal „gondozottabb” volt az elmúlt évtizedekben. A folyamatos újraértelmezések ugyanis jelentékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy az egymást követő tanárgenerációk ezeket a lírai szövegeket ne csupán „irodalomtörténeti anyagként” tanulják meg olvasni. Bár az Ady-kutatásban is történtek sikeres kísérletek arra, hogy Ady líráját a modern költői nyelv későbbi fejleményeinek tükrében újraolvassák és megszólaltassák, az Ady-kép mégis nehezebben kimozdítható abból a keretezésből, amelyet Király István monumentális monográfiája a marxista irodalomtörténet jegyében dolgozott ki. Ez az Ady-kép a „szimbolista” költő koncepciója köré épült, és ez a koncepció eredményezte azt is, hogy az Ady-líra számtalan darabja a perifériára szorult, amennyiben „nem fért bele”, nem felelt meg ennek az előzetes keretezésnek. A konferencia célja, hogy tisztázza az Ady-líra romantikához és modernséghez való viszonyát; hogy megkísérelje az Ady-líra poétikai eljárásainak, korai és kései modernséggel való kapcsolatának újraértelmezését; hogy feltérképezze azokat a lehetséges kapcsolódási pontokat, amelyek Ady költészetétől a mai magyar költészetig vezethetnek el; hogy számba vegye a lírai korpusz azon darabjait, amelyek a mai, fiatalabb olvasók számára is vonzó líraolvasási tapasztalat alapjául szolgálhatnak.


Program:


November 15. (péntek)

11.00 Megnyitó

Moderál: Hansági Ágnes
11.15 Eisemann György: Vazul hangja (A lírai beszéd az Ady-olvasásban)
11.35 Herczeg Ákos: A csalás esztétikája (Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet)
11.55 Lapis József: Az Istenhez hanyatlás művészete - Ady Endre zsoltárai
12.05 Vita

Moderál: Eisemann György
15.00 Kovács Krisztina: A köztesség poétikája (Extenzitás és vizualitás az Ady-novellákban)
15.20 Szántai Márk: Az Ady-próza és az utazás poétikája
15.40 Vita

16.20 Kávészünet

Moderál: Lapis József
16.40 Pataky Adrienn: Ady a kortárs magyar lírában
17.00 Mészáros Márton: Ady-hatások KAF költészetében
17.20 Rálik Alexandra: "És égnek könyvlapok, bibliám lapjai..." - Ady-kép Baka István és KAF költészetében
17.40 Vita


November 16. (szombat)

Moderál: Mészáros Márton
9.00 Bednanics Gábor: A láthatóvá vált nyelv. Ady és “költői vízió”
9.20 Gál József: Új versek - Mit jelentett Ady az induló Nyugat számára?


9.40 Vita

10.20 Kávészünet

Moderál: Bednanics Gábor
10.40 Balogh Gergő: Átlépni a múlt határain? Az el nem jövő jövő alakzata Ady Endrénél, az 1900-as években
11.00 Pataki Viktor: Emlékezet és temporalitás Ady költészetében - 1910 után
11.20 Hansági Ágnes: „Az én bús sorsom a mátlanság”: A „ma” hiánytapasztalata Ady lírájában
11.40 Vita