Illyés Gyula halálának évfordulóján korábban kiadatlan versei is megjelentek

A Magyar Napló, a Magyar Írószövetség lapja 2023. áprilisi számában Versek a hagyatékból címmel a költő lánya, Illyés Mária rendezett sajtó alá négy, korábban nem ismert költeményt. A két cím nélküli töredék mellett az A tűz s a könyv és a Vöröslő hold című versek olvashatók a lapszámban. Ugyanitt látott napvilágot Illyés Gyula Nagy lélekzet című rövid esszéje is. „Illyés Gyula hagyatékában több, kiadatlan töredéke maradt fönn egy tervezett hosszabb írásnak, amely az 1945-tel kezdődő korszak alakulásáról szól. Olyan őszinteséggel, hogy írásának idején nem kerülhetett volna kiadásra. A jelen szöveg – ahogy az értelméből kiviláglik – 1948 utáni jeleneteket idéz föl” – írja a szerkesztő bevezető soraiban.

Az Országút című lap ez évi hetedik, április 7-i száma szintén kínál Illyésről olvasnivalót. A 13-19. oldalakon egymás után található meg Kodolányi Gyula és Illyés Mária egy-egy cikke, valamint Illyés rövid, kiadatlan verseinek gyűjteménye.

Kodolányi Gyula Illyés dőlt vitorlája ellenszélben – A népképviselet módozatai diktatúrában című írásában (13-16. oldal) Illyés és a hatalom viszonyáról elmélkedik, saját, apósához fűződő emlékei alapján. „Mindig firtatják, hogyan is zajlottak Illyés vacsorái Aczéllal. Közülük egy-kettőn én is jelen voltam. Társasági események voltak ezek, ott voltak Déry Tiborék, Németh Lászlóné és mások. Úgy kell ezt felfogni, hogy egy totális rendszerben éltünk, ám a politika tudta, hogy nagyon nagy hibát követ el, ha nem méri fel, hogy azok az emberek, akik a nemzeti akaratot, a nemzeti helyzetérzékelést képviselik, hogyan látják a dolgokat” – írja Kodolányi. Az 1956 utáni értelmiség realizmusáról és idealizmusáról, a hatalom gépezetének Illyés mindennapjaira gyakorolt hatásáról is ír a szerző, amikor a Kádár-korszak kulturális életének bonyolult működéséről fejti ki gondolatait. A cikk alapjául Kodolányi Gyula A világfa ágain című életútinterjúja szolgált.

Illyés Mária Megmentett versek című bevezetőjében szól arról, hogyan csiszolta, javítgatta Illyés sokszor évtizedeken át egy-egy művét, akár rövid verseit is. „Kezdettől fogva gyakran megesett, hogy még befejezettnek érzett versemet is félretettem, nemegyszer azon első alakjában, letisztázás nélkül, s csak esztendők múlva vettem elő. Még többször megesett ez olyan írásaimmal, amelyeket be sem fejeztem, elfeledtem s később papírhalmok aljából a véletlen vetette elém” – idézi Illyés Mária édesapja sorait. A cikk részeként közreadott tizenegy vers nem csak azért érdekes, mert – eredeti szándéka ellenére – mégsem rendezte őket kötetbe Illyés, hanem azért is, mert bennük a költőtől ritkán hallott, személyes hangütést tapasztalhatunk meg.