incze Mózes: Overpainted Dignity

A valóság folyamatos átíródásával fedésbe kerülnek tegnapi értékeink: az állandó meghaladottság-állapot, amivel élni kényszelül a jelenidő alakulásával sodródó létező, megtöri a méltóságot. Egyáltalán, a méltóság hol kap helyet a pragmatikus szótárban?

A festmények nyomokban embert láttatnak, hol többet, hol kevesebbet, de ezek a részletek magyarázzák az egészet, a helyét kereső töredékből következtetések vonhatóak le a teljesség  mivoltáról. A látványelvű festészet struktúrált formakincse és a hol üres, hol forrongó kháosz együtt lakja be a képek felületét, együtt-megélésre hívva a közelítő egyént.