INVERZIÓK

A kiállításra az alkotók munkásságának eltérő szakaszaiból válogattunk műveket, ilyenformán a közös pontok feltérképezése, a rendező elv organikus szervezőerejének feltárása és tervezetté alakítása jelentette a kurátori koncepció kialakításának első lépéseit. A tárlat szándékunk szerint nem a MAMŰ Társaság egyik csoportos megjelenése, mindazonáltal nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a művészek a nagy múltú közösség aktív tagjai. 

Hét erőteljes alkotói egyéniség áll a művek mögött: a természetművészet neves hazai képviselője, Erőss István, a konceptuális vonalon erős Ferencz S. Apor és Pető Hunor, és az összetéveszthetetlen jelenség, Elekes Károly éppolyan adekvátan illeszkednek a társulatba,  mint a fiatalabb generációból a művészet elméleti vonatkozásait firtató Zakariás István, vagy Szigeti G Csongor az egyre inkább a concept art-hoz közelítő intermédia művész, és a médiumok között kísérletező festő, Lucza Zsigmond. 

Az egyénnek a közösségbe illeszkedése, ha minden optimálisan működik, integritás érzéssel jár, aminek jelen esetben egy meghatározó szakmai-baráti szövetség a motorja. Különösen érvényt nyer a definíció, minthogy a művészcsoport megkérdőjelezhetetlen szakmai alapokon nyugszik és folyamatosan pulzáló energiamezőt alakít ki, amelyben a tagok  górcső alá veszik önmagukat és egymást, újragondolják a művészetet érintő, a társadalmi, ideológiai terhektől esetlegesen torzuló kulturális közeg állításait és ellentmondásait. Magától értetődő, hogy a társaság ⎻ heterogén jellegéből adódóan ⎼ műfajilag, látásmódban és a célkitűzéseket illetően nyitott és független. Nem tűztek a zászlajukra közös jelmondatot, hacsak az nem vált az idők során nyilvánvalóvá, hogy az individuális kultusz társadalmában is megférhetnek egymás mellett eltérő világnézetek, szabad gondolkodás, erős meggyőződés, érzékenység, humor és szarkazmus. A kiállítás címe, Inverziók arra a sajátos dinamikára utal, amely egy egység részeinek olykor ellentmondásos viszonyával, vagy akár egy-egy rész önmagában ellentmondásos minősége révén az érintkezést megtartó transzformációval jellemezhető.

A fent leírtakból adódik, hogy a kiállított művek közös nevezőjét egyfajta kultúrtörténethez kötődő kollektív tudat megértése által fejthetjük fel. A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdődően aktív alkotók, mint Elekes és Erőss Romániában, egy politikailag erősen determinált közegben indultak útnak, amelyben a progresszív szereplők művészetük autonómiáját avantgárd kezdeményezésekkel tudták fenntartani. Ennél fogva számukra is új médiumok és megjelenési módok jelentették a teret a képzőművészetben, a későbbiekben pedig ezen a táptalajon bontakozott tovább művészetük, de következetesen megmaradtak az érzékenyen intellektuális és konceptuális vonalon. A fiatalabb generáció ebbe a szellemi szövetbe kapcsolódott be a tér─idő─történelem, mint történeti tapasztalat újraértelmezésének igényével. A kilencvenes és a kétezres években induló alkotók ⎼ Ferencz S., Lucza, Pető, Szigeti G és Zakariás ⎼ már egy forradalmian új szemléletben tanulhattak és váltak részeseivé a kortárs művészeti élet újraszervezésének és a nyilvános diverzitás előmozdításának. 

Jelen kiállítás keretében a művésztársadalomban mind a mai napig oktatóként és alkotóként is kiemelkedően tevékeny képzőművészek munkásságából mutatunk be egy válogatást. Igyekeztünk olyan jellegzetes műveket kiválasztani, melyek által az említett tér⎼idő viszonylatok nem csak történeti kontextusban, de magukon az alkotásokon keresztül is kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé, elérhetővé válnak. 

Uszkay Tekla művészettörténész, kurátor

http://www.kepeskozpont.hu/kiallitas/inverziok-x-inversions/

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2649960898483516&type=3