Kárpátaljai alkotótábori részvétel 2.

Részt vettem Kárpátalján a Matl Péter (Pro Arte Munkács civil szervezet) által szervezett második összművészeti alkotótáborban. Ez a tábor kifejezetten az Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasok tábora volt.

A táborban, ahogyan tavaly is, a lénygyűjteményem gyarapítottam; sokujjú madárlábakat mintáztam agyagból. Idén kilenc láb készült el, amik 8-11 ujjúak. Összesen 43 különböző lábat terveztem elkészíteni, és már csak hármat kell mintáznom ahhoz, hogy az összes kész legyen. Így a jövő évi táborban már egész mással fogok foglalkozni.

Az összművészeti tábor Munkács közelében, Beregszentmiklóson volt egy monumentális szobrok készítésére kialakított, három hektárnyi területen.

Hétvégén részt vettünk a tábor területén nemrég elkészült színpad avatóján. Frida Kahlo életéről szóló monodrámát néztük meg Orosz Ibolya előadásában. Elmentünk megnéztük a beregszentmiklósi várat, amit egy megszállott házaspár apránként újít fel önerőből, óriási munkával. Egy fontos és nagyon romos épületet mentettek meg, az összedőlés előtti utolsó pillanatban. A felújításban már komoly haladást értek el, de még mindig rengeteg munka van hátra. Most először voltam még olyan vezetésen, ahol falban futó titkos járatban lehetett közlekedni. Eljutottunk a várnak egy nyilvánosság elől elzárt részébe is, ahol megnéztünk egy kisebb, de különleges zongoragyűjteményt, melyek között volt olyan is, amin Liszt Ferenc is játszott. Beregszentmiklóson a várhoz kapcsolódóan helyi viszonylatban jelentős hagyományőrző csapat kezd kialakulni, ami szintén jelentős eredmény.

Egy rövid városnéző sétán megmegnéztük Munkácson annak a festőnek a szobrát, aki Lieb Mihálynak született, és akit a világ Munkácsy Mihály néven ismer. Láttuk katolikus templomot, ennek kápolnaként használt, korábban épült, gótikus részét, ami ma már külön épület.

Megnéztük a városi színházat. Még soha nem mentem be színházi kulisszák mögé: most először láttam színházi próbatermet, öltözőt, pihenőt.

Megnéztük Matl Péter házát, ami a város egyik legrégebbi lakóháza a belvárosban, és Lehoczky Tivadar (1830-1915) jelentős magyar régész - néprajzos tulajdona volt korábban. Tőle vette meg a házat a Matl család. A házhoz tartozó kert egyben szoborpark is, meghallgattuk a szobrok történetét.

Munkácson megnéztük A Szent Miklós görög katolikus templomot, amihez egy női kolostor is tartozik, és búcsújáró hely, mert egy csodatevő ikonja is van. A templomban sok, nagyon szépen kidolgozott ikon van. Az ikonok számomra nagyon izgalmasak festő- és ötvös szemmel egyaránt.

Jó volt találkozni ismerős kárpátaljai és magyarországi kerámikusokkal, festőkkel, szobrászokkal, színészekkel, akiket mind itt ismertem meg a tavalyi táborban. Természetesen új ismeretségek is születtek azokkal, akik most jöttek először alkotni.

Az alkotó munka után a közös étkezések során sokat beszélgettünk az alkotásról, az élet dolgairól. Azt gondolom, hogy ez is fontos része egy alkotótábornak.

A TV21, Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű televíziója riportot készített a résztvevőkkel.

Bár tavaly már megismertem Matl Péter szobrait és munkásságát, az összművészeti tábornak helyt adó park történetét, idén ugyanúgy csodálatot éreztem, hogy micsoda elképesztő nehézségek ellenére jött létre, és maradt fenn mindez. Szívből kívánom, hogy Matl Péter álmai teljesüljenek, és azt is, hogy már ne kelljen annyi mindennel küzdeni.

A tábor ismét nagyon jó volt, ajánlom minden ösztöndíjasnak és volt ösztöndíjasnak. Senkit ne tartson vissza az, hogy Ukrajnában háború van, Ukrajna óriási ország, front nagyon messze van, és Kárpátalja az egyik legbiztonságosabb rész. A külföldieket nem zaklatják a hatóságok, érdekük, hogy legalább az a kevés turista, aki oda megy, az jól érezze magát. Az ottani magyaroknak viszont rendkívül fontos, hogy ebben a nehéz időben ne hagyjuk őket magukra.