Két őszi etűd (versek)

https://www.irodalmijelen.hu/2025-okt-04-1244/ket-oszi-etud

KÉT ŐSZI ETŰD

1.

És akkor abbamaradt a kakaskukorékolás,

nem számoltam meg, hány volt pontosan,

a szoba falát kapartam, át akartam menni

rajta, oda, ahol nem számít, kinek árultam

el önmagamat, most szeretnék falat törni,

mint a betegek a zárt osztályon, vagy csak

elhinni, hogy minden tyúktojásban benne

van a legnagyobb ártatlanság, és minden

fal mögött grillázsbarna az ősz, és minden

szeptemberi csókban ott van az isteni

elrendeltetés, azt szeretném, hosszan

tartson, közben lila orgonaillatot érzek

a számban, de én csak azt szeretném,

ha a falon túl ott állna talpig fehérben

a vasárnap, s ez a csók kitartana legalább

a másnap hajnali kakaskukorékolásig,

majd azon túl, egy derékba tört szerelem

felravatalozásáig.

2.

Vége ennek a nyárnak is, üresek a gólyafészkek,

üres az ágyam hajnali négy óta, mint aki azt hiszi,

ez az utolsó napja, selejtezek, függönyt mosok,

élére vasalom az elmúlást, mint amikor a halál

lepedőjét előbb belocsolja az Isten, hogy aztán

ropogósra vasalja, hogy akiért eljön, legalább

a vég legyen meggyfavirágosan szép, mirtuszillatú,

akár a menny. Vége ennek a nyárnak is,

a hegyekhez megyek még utoljára, tárogatózene

hallatszik föntről, a völgyből szépen hallani,

mint aki lúgot ivott, habzik a természet…

Az elmúlásban az a szép, hogy utána már nem sajog

a szív, a lélek hosszú útra indul, utoléri előbb a gólyákat,

majd a sirályokat, átszeli az óceánt, és mire elhagyja

világunkat, megedződik a szárnya, angyalok mutatják

egy idő után már az utat, hogy mire beköszönt az ősz,

ne kelljen ázni olyan sokat, és el tudjon bújni az égi avarban

a feltámadásig.