Kilenc mese

Kilenc mese című kötetem szellemi előzménye Lesznai Anna, Balázs Béla és Gáli József munkássága, őket említhetem, mint hatást. A mesék szereplői tárgyak (erkély, gyufa, tükör), épületek (kórház), állatok (rigó, madár, malac, szamár), emberek (kislány, kisfiú, Robert Bresson). A történetek alakjai önmagukat áldozzák fel, hogy ne váljanak áldozattá. Erősségük, hősiességük a gyengeségükben van. A külvilág (a felnőttek, törvények és szabályok uralta világ) nyomása alatt mindegyikük összeroppan, összetör, ebben van a létezésük, a létezhetőségük nagysága, győzelme.

A mesék szerkezeti felépítéséről elmondható, hogy a kihagyásosság, töredékesség a főbb jellemzőjük, általában az írásaim sajátossága, a kifejezéshez alkalmazott módszer. A szövegek nyelve nagyon költői, balladisztikus és mitologikus.

Az Erkélyről című mesében egy erkély beleszeret a tengerbe, a Kórházról című mesében a kórház szomorú, amiért nincs benne beteg, ezért a kertjében élő virág, hogy felvidámítsa, megbetegszik, a Gyufáról című mesében a gyufát mindenki kigúnyolja, hogy az erdőben talált öngyújtó okán azt képzeli magáról, hogy ő egy tűzokádó sárkány, a Malacról című mesében egy tükör elalszik, és azt álmodja, hogy a vágóhídon van, és előtte visznek el egy malacot, a Kislányról című mesében egy árva kislányt nem szeretnek a gyerekek, és őt ez nem bántja, boldog, az Égről című mesében az ég megharagszik az emberekre, és elköltözik a tenger fölé, míg a Szamárról című mesében a szamarat bántják, csipkedik a társai, amiért ő megelégszik a világ adományaiból azzal, hogy áll a réten, és süti a Nap.  

A melankolikus, meditatív szövegek az élet és a derű szeretetére törekszenek.  

A könyv illusztrációját a szecesszió stílusában képzelem el, természetesen modern formában. Nagy hatással vannak rám a hazai és a külföldi szecessziós könyvillusztrációk.

A mesék hamarosan a Látó, az Országút, a Népszava lapokban jelennek meg.

A következő időszakban keresek kiadót a kötetnek.