Kollódiumos fotózás

A lénygyűjteményem szándékosan régies hangulatú – pontosabban azok a tárolók, amelyekben a lények vannak. Régóta vágytam arra, hogy legalább egy, de lehetőleg több lényről készüljön fotó régi technikával. Most ígéretes együttműködés indult. Az első alkalommal a lénygyűjtemény egyik fontos darabját, a Kézmozdulatot fotóztuk – méghozzá nem is akárhogyan: üvegnegatívra, kollódiumos eljárással. A fotózáshoz egy favázas fényképezőgépet használtunk (szovjet FKD), amellyel 18 × 24 cm-es üveglapra lehet képet készíteni. Ez a 19. századi un. utazógépek egyik késői darabja. A tárgyfotózás elsőre egyszerűnek tűnik: a „modell” nem mozog, nem fárad el, és nem panaszkodik. A kollódiumos fényképezésnél azonban hosszú az exponálási idő – most például 50 másodperc volt. A tárgyfotózás egyik kihívása az üveg tárgyak fényképezése. A lényeim többsége ilyen, üvegbúrában vannak, az üveg pedig csillog. A csillogás része az üveg anyagszerűségének, de fotón sokkal zavaróbb lehet, mint élőben. Több próbálkozás után végül három kép készült. Izgalmas volt látni, hogyan készül a fényérzékeny anyag, és hogyan jelenik meg a kép a sötétkamrában az előhívás során az átlátszó üveglapon. A házigazda Héczey Tamás volt: az ő műtermében és felszerelésével készült a felvétel. A többiek ABC sorrendben: Ágh András, Földes Attila, Gálos László, Iby András, Papírhold Fotóstúdió, Zalka Imre.

Ezúton is köszönöm mindenkinek a közreműködést!