Közlemények - Cenzúra az 1966-os eszéki kiállítási anyagban

Cenzúra az 1966-os eszéki kiállítási anyagban

1966 májusában egy Eszékre tartó kiállítás¹ anyagából a hatóságok a beremendi vasútállomáson kiszedték a nonfiguratív műveket. Egy levéltári dokumentum most újabb részletekkel szolgál az incidensről.

Az ominózus eseményről eddig csak szóbeszéd alapján  alkothattunk képet, illetve egy 2006-os konferencián Takács Gyula tett erről említést, aki akkoriban a Baranya megyei Tanács VB művelődési osztályának vezetője volt².
Egy korábban már zsűrizett kiállítást, a Dél-dunántúli képzőművészek II. kiállításának anyagát vitték volna Eszékre, a Magyar Képzőművészek Szövetségének területi illetékes szervezetének a szervezésében³. Ez az időszak, a jugoszláv-magyar politikai oldódás évei kedvezett a kétoldalú kulturális kapcsolatoknak is; a Horvátországi Képzőművészek Szlavóniai Szervezetével egy cserekiállításban állapodtak meg a dél-dunántúliak, a pécsi kiállításra ez év októberében került sor⁴.
Takács Gyula így elevenítette fel a történteket, durva cenzúraként hivatkozva arra: 
“ A vonatot megállítva szedték ki a képeket a beremendi állomáson, és kivették belőle a nonfiguratív alkotásokat, még a Martyn műveket is. Hála Isten, nem voltam jelen, de még ma is emlékszem Soltra Elemér - akkori szövetségi titkár - felháborodására és súlyos szavaira”. A kiállításra egyébként éppen Soltra Elemér közvetítésével került sor, akinek rokonsága is élt a jugoszláv Baranyában.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az M-37310 jelzetű munkadossziéban találhatóak “Kutas Árpád” fn. ügynök jelentései, aki ezidőtájt a pécsi művészeti szakközépiskola magyartanáraként készített jelentéseket szűkebb környezetéről, kollégáiról s egyes diákokról⁵.
1966-os jelentései között található az a május 12-i feljegyzés, amelyben Bizse Jánoséknál tett látogatásáról számol be. A műterem Bizse édesapjának kovácsműhelyéből választották le, mely a Bartók Béla utcában állt.⁶ “Kutas Árpádot”, vagyis Weidinger Vilmost Bizse Jánosné hívta meg magukhoz, ahol rajtuk kívül Bertha Bulcsú író és Lantos Ferenc festőművész volt még ott. Martyn Ferenc, Bizse János, Soltra Elemér, Lantos Ferenc, illetve Simon Béla és Kelle Sándor alkották az ún. Pécsi Hatok művészcsoportot, mely a hatvanas években mindenképpen “alternatívát” jelentett az általánosan elfogadott művészetpolitika, a szocialista realista ábrázolásmóddal szemben. Ez a művészeti állásfoglalás ugyanakkor a hatóságok szemében nyílt ideológiai konfrontációként csapódott le, aminek következtében a csoport több tagját is - elsődlegesen Lantos Ferencet - megfigyelés alatt tartotta az állambiztonság⁷.

Bizse Jánosné így emlékszik vissza a történtekre – ő ekkor a szövetség szervezői titkár feladatát látta el. „A szabályosan lezsűrizett anyagot vonaton szállítottuk, amikor a helyi „ellenzék” riasztotta a Pártbizottságot, ők a Minisztériumot, Lektorátust, és a beremendi határállomáson leállították a szállítmányt, új zsűrit tartottak, melynek eredményeként a 42 festmény helyett csak 32 darab mehetett át a határon. Az „absztraktoknak” tartott festményeket emelték ki…”

A Dunántúli Napló április 14-i cikke 60 műről szól, míg az eszéki kiállítási beszámoló beszámoló szerint Eszéken negyven művet állítottak ki; innen feltételezhető, hogy kb. húsz műalkotást szedtek/szedhettek ki az utazó anyagból.

Idézem Angyak Endre írását a pécsi kiállítás beszámolójából:
„Bizse egyik kompozíciójának címe: „Utiélmény”: érdekes kísérlet arra. hogy tavalyi franciaországi útjának emlékeit áttételes formában feldolgozza Horváth Olivér „Anacapri”-ját a mediterrán táj- és városkép ihlette. Platthy György „Rek lámok” című kompozícióiát a modern nagyvárosok élete. Kelle Sándor „Bascsarsi- ja”-ját pedig Szarajevó balkáni-bizánci. délszláv-moha- medán bazár-világának sajátos atmoszférája. Kelle Sándor és az itt említendő Soltra Elemér ugyan akkor a Dunántúlt is korszerű eszközökkel a ..pannóniai idill” buktatóit elkerülő felfogással tudják ábrázolni: példa erre Kelle képe. a „Hajnal Pakson”, vagy Soltra kompozíciója, a „Baranyai táj”. Martyn Ferencet, a sokoldalú, valósággal „próteuszi” átváltozásokra képes pécsi mestert sajnos csak két kisebb méretű festmény képviseli: a fantasztikus képzelet birodalmába elvezető „Madarak” és a balatoni táj látványát konstruktív vonalszerkezettel kiegészítő „Tapolcai emlék”. Ez a két kép inkább csak ízelítő Martyn művészetéből.”⁸

Ebből a felsorolásból következtethetünk az állomáson leszedett munkák összetételére.
Miként a cikk is megemlíti: katalógus a kiállításhoz sajnos nem készült.

Doboviczki Attila T.

MMM ösztöndíjas
a kutatást a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramja támogatja

kép: Soltra Elemér: Kő és vít, 1966 (olaj, vászon) - JPM

------------------
A jelentés szövege:

M-37310/1
ÁBTL „Kutas Árpád”

28.o.

Adta: „Kutas Árpád” fn. ügyn.
vette: Dolmány r.fhdgy
hely: „Új otthon” fn. „T” lakás
tárgy: Lantos Ferenc tanárról

Jelentés
1966. május 12.

“Ismerősömet Bizse Jánosné április végén meghívta magukhoz, ahol a férje és Lantos Ferenc társaságában beszélgettek. Bizséné elmondta, hogy előtte meglátogatta őt Bertha Bulcsú, aki beszámolt neki az irodalmi díjáról⁹. Amikor megkapta a díjat, Bertha elment a helyi illetékesekhez, és megköszönte nekik a kitüntetésre való felterjesztést. Ugyanis tudta, hogy a pécsi illetékesek  nem tettek az ő személyére vonatkozó javaslatot, hanem egyik pesti bennfentes ismerőse javasolta őt a díjra. Bizséné ugyanekkor beszámolt Bulcsúnak a festők ügyéről, amiről ismerősöm látogatásakor is szó volt. A pécsi képzőművészeti kiállítás után egyrészt annak anyagából egy kiállításra való rakományt fővárosi szakemberekből álló zsűri válogatott össze egy jugoszláviai kiállításra (Eszék). A zsűri válogatását minden szükséges szerv jóváhagyta. A képszállítmányt azonban a határállomáson leállították és kivették a csomagból Lantos, Bizse, Martyn, Erdős¹⁰ néhány absztrakt festményét egy képjegyzék (katalógus) alapján, amelyen az említett képek száma be volt karikázva, vagyis ki volt pipálva. Az ügy elindítója a pártbizottság egyik illetékese volt, akinek közlése nyomán Rapai elvtárs¹¹ telefonált Aczél elvtársnak, s ő adta ki az utasítást a Megyei Tanácsnak a továbbiakra. Az érintett festők szerint nyilván azért, hogy ne népszerűsítsék őket külföldön. Ezzel a módszerrel nem értenek egyet, hiszen korábban jóváhagyták a zsűri szakembereinek a válogatását azok, akik később megváltoztatták.
Szó volt Bizsééknél arról is, hogy a pécsi kiállításról sem jelenhetett meg érdemleges cikk a Dunántúli Naplóban, mert Sarkadiné¹² nem járult hozzá cikke megváltoztatásához, így nem is jelent meg. Amelyik megjelent, azt Csendes Lajos¹³ cenzúrázta, kihúzta pl. a Lantosra vonatkozó dolgokat, mert Lantost nem lehet népszerűsíteni az újságban. Az újságírók (kultúrrovat tagjai) sem értenek egyet ezzel a cenzúrázással – Bizséné szerint.”

--------------

1  Izložba južnodunantulskog pokrajinskog saveza Madžarskih slikara. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szervezetének Kiállítása,  Galerija Likovnih Umjetnosti, Eszék, 1966 május 8-22.

2 Takács Gyula: A Baranya megyei és Pécs Megyei Jogú városi tanácsok szerepe a kultúrában mai szemmel (1960-70-80-as évek) In: Pilkhhoffer Mónika (szerk.):  Régió vagy provincia? Pécs kulturális élete a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években. Konferencia-kiadvány. Pécs, 2006, Művészetek Háza – Pécs Története Alapítvány, 40.o

3 Erről lásd: Angyal Endre: A dél-dunántúli képzőművészek II. kiállítása. Dunántúli Napló, 1966. április 14. 3.o.

4 Megnyílt eszéki képzőművészek kiállítása. Dunántúli Napló, 1966. október 8., 1.o.

5 “Kutas Árpád” 1958 és 1977 között készült jelentéseit lásd: ÁBTL - 3.1.2 - M-37310, ill. M-37310/1.
Weidinger Vilmos, volt pécsi újságírót 1956-os tevékenységével megzsarolva szervezte be az állambiztonság.

6 Bizse Jánosné: Lányaimnak. Kiegészítés Tüskés Tibor: Műteremben c. könyve fejezeteihez,  dokumentumok alapján.  Kézirat. Janus Pannonius Múzeum, adattár, é.n.
Bizse Jánosné Zs. Kovács Diana textiltervező iparművész, ekkor a Művészeti Szakközépiskola tanára, 1961-78 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége területi titkára.

7 Lantos megfigyelési aktája, a “Sorstárs” fn. operatív dosszié sajnos nem található meg az ÁBTL anyagai között.

8 Angyal Endre: A dél-dunántúli képzőművészek II. kiállítása. Dunántúli Napló, 1966. április 14. 3.o.

9 Bertha Bulcsú a József Attila-díj III. fokozatát kapta meg 1966 áprilisában.

10 Erdős János, festőművész, 1962-től a Művészeti Szakközépiskola tanára.

11  Rapai Gyula 1966-ban az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára.

12 Sarkadiné Hárs Éva, művészettörténész, ekkor a Janus Pannonius Múzeum művészeti osztályának vezetője.

13 Csendes Lajos ekkor az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára volt.