Kun Attila: A magyarországi színház nevelés tanulmány

Évf. 2 szám 2 (2021) | Tánc és Nevelés (mtak.hu)

Részlet a tanulmányból:

2.2. Terminológiai kihívás

A prózai színjátszáshoz kötődő drámapedagógia évtizedes beágyazottsága és a színházi nevelés, mint rendszerváltó műfaj jelenleg is folyamatos munkát fektet a közösterminológiai szótár megalkotására. Ebben a munkában több évtizedes közös gondolkodás és kutatás mellett is számtalan összegző megfogalmazás született, többek között: „a színházi nevelés tágabb értelmezésére nem született még definíció, csak az ide tartozó műfajokról készültek eddig hosszabb-rövidebb listák.” (Cziboly &

Bethlenfalvy, 2013, p. 323

Nem definíciót célzó megfogalmazásként a drámapedagógia a személyiségfejlesztés módszere. Ebben a folyamatban az egyén ismeretei, készségei, társas kapcsolatai és képességei fejlődnek a programot vezető által irányított, csoportban végzett, közös dramatikus cselekvés által. Egy-egy színházi előadás létrejöttében az egyes irodalmi adaptáció vagy dramaturgiai szándék mellett, akár csak ha minimális mértékben is megjelenik pedagógiai szándék, és ez a pedagógiai szándék színházi elemekkel is dolgozik, akkor valószínűsíthető, hogy színházi nevelési tevékenységet végeznek a programot létrehozó és működtető szereplők. Amennyiben a pedagógiai szándék a mozgás képességét, illetve a test önkifejezésének képességét is célozza, úgy nagy valószínűséggel, a tevékenységet folytatók tánc színházi nevelési aktivitást végeznek, ami túlmutat a tánc technikai elemeinek képzési átadásán. A már említett és a hazai kortárs tánc területét célzó kutatásban résztvevő partnerek által eddig elküldött adatokból széles és nagyon színes program elnevezések jelennek meg, többek között: ráhangoló, beavató, érzékenyítő, tantermi beavató, test-tudati munka, nevelő-ismeretterjesztő, kortárs-tánc-jelnyelv drámapedagógia, keresztvíz, bemelegítés.

Ezek az elnevezések elszigetelt, egyéni programok és aktivitások eredményei, amelyek között többnyire intézményekhez köthetően alakultak ki koncepcionálisan építkező több éves tendenciák, amik elengedhetetlen felületeket képezhetnek egy-egy intézmény vagy társulat szakmai munkájában annak érdekében, hogy idővel átfogó pedagógiai programmá fejlesszék aktivitásukat. Az elnevezések önállóan épített specifikus programok, amelyeket egyéni definíciókkal láttak el az alkotói. Ezek beillesztése a már meglévő, de a prózai színházi gyakorlatra épített terminológiai rendszerbe, hibás eljárás lenne. Ezzel megszűnne annak a lehetősége, hogy ez a különálló szakmai terület, azaz a hazai kortárs tánchoz kötődő színházi nevelési aktivitások egy közös szakmai megegyezés alapján kerüljenek fel a kialakítandó terminológiai térképre. Ennek a térképnek a megrajzolásában és elkészítésében természetesen fontos és elengedhetetlen segítséget és útmutatót ad a színházi nevelési területen már kialakított terminológiai útmutató. Ez a terminológiai iránytű

Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám kutató munkájának eredménye. Kutató munkájuk több értékes és irányadó viszonyítási és értékelés pontot jelöl meg, amelyek alapjául szolgálhatnak a kortárs tánc nyelvezetéhez kapcsolódó színházpedagógiai foglalkozások terminológiai elhelyezésében, Ehhez természetesen egy nagyobb és szélesebb merítéssel és egyeztetéssel születhet meg az egyes programok beillesztése a terminológiai hálóba.

Iránymutató területi elnevezések lehetnek:

• értelmező színház (táncszínház)

• beavató színház (táncszínház)

• színházi alkotóműhely (táncszínházi)

• előkészítő beszélgetések vagy foglalkozások

• feldolgozó beszélgetések vagy foglalkozások

Továbbá szélesebb területi lefedettséggel:

Drámafoglalkozás:

• tanítási (tánc) dráma

• kreatív (tánc) dráma

• témanap, témahét

• (tánc) drámatábor

Gyermek- és diákszínjátszás:

• iskoladráma

• gyermek(tánc)színjáték

• diák(tánc)színjáték vagy diák(tánc)színház

• osztályszínpad

• ünnepi (tánc) műsor

• színjátszó tréning

• (tánc)színházi műhelymunka

• színjátszó tábor

Gyermek- és ifjúsági színház:

• gyerekelőadás

• ifjúsági előadás

• csecsemőszínház

• osztálytermi színház

• gyerekekkel vagy fiatalokkal létrehozott hivatásos színházi produkció

(Színházi Nevelés, 2018)

Már a közös megegyezésen és gyakorlaton túljutva, két erősebb terminológiai

elnevezés kelt életre több tánctársulati gyakorlatban is, melyek közül az egyik egy

friss módszertan, a DTIE (Dance Theater in Education) komplex táncszínházi nevelési előadás. A 2014-es évtől a Nemzeti Táncszínház három DTIE előadás létrehozását kezdeményezte (Horda2, 2014; Igaz Történet Alapján, 2016; Talpuk Alatt,2018).

Mindhárom előadás a DTIE alapmódszertanát felhasználva épített foglalkozást a célzott korosztályok számára. Az előadásokra érkező korosztályok nemcsak nézői, de alakítói és résztvevői is az egyes előadásoknak. A másik a két-, illetve háromlépcsős foglalkozások megjelenése. 2019. április 16-án lezajlott a Nemzeti Táncszínház Imre Zoltán Programja által támogatott, új felfogásban szervezett háromlépcsős színházi nevelési programjának első alkalma.

Összegzésként a meglévő színházi nevelési terminológia rendelkezésére áll a hazai kortárs tánc közösségének, de szükséges az önálló és közös konszenzusra épülő terminológiai térkép elkészítése. A jelen tanulmány alapját képező, de még folyamatban lévő kutatás ennek a jövőbeni közös terminológiai térképnek a megalapozását is célul tűzte ki.