Kutatási pillanatkép 2.0
A kutatási folyamatot, a publikációs és prezentációs terveket és a személyes interjúkat is magában foglaló munkatervet szükségszerűen át kellett formálni és kizárólag az online tér szabta mozgástérre adaptálni.
A nyári időszak nyitottabb programlehetőségeit követően, az őszi –szükségszerű- közegészségügyi intézkedések miatt több tervezett személyes találkozó és szakmai megjelenés/program maradt el, ami a kutatás szempontjából fontos állomás lett volna.
A kutatási folyamatot, a publikációs és prezentációs terveket és a személyes interjúkat is magában foglaló munkatervet szükségszerűen át kellett formálni és kizárólag az online tér szabta mozgástérre adaptálni, illetve a már leegyeztetett személyes részvételi lehetőségek ellehetetlenülését ls el kellett fogadni (meghívott előadója voltam a sajnálatosan másodszor is elmaradó X. Kaposvári ASSITEJ Biennállénak).
Elfogadva és alkalmazkodva a közegészségügyi helyzet kihívásaira, a kutatásnak elengedhetetlenül reagálnia kell a pandémia okozta közvetett hatásokra is, hiszen a társulatok/alkotóközösségek/
Ebben a nem mindennapi helyzetben kell a kutatási folyamatot törésmentesen navigálni a szükségszerű adaptációk figyelembevételével.
Minden társulat/intézmény/
A táncszínház műfaja és ehhez köthetően a tánc színházi nevelési terület különösképpen érintett ebben a sajnálatos közegészségügyi helyzetben, hiszen amíg egy prózai vagy köznevelési/pedagógiai tevékenység levezethető az online térben, addig a mozgáshoz/tánchoz kötődő foglalkozások online formai megvalósítása több akadályba ütközik.
- megfelelő-stream- technikai infrastruktúra hiánya
- a foglalkozásban résztvevők (otthoni) helyhiánya a mozgás kivitelezéséhez
- mozgásra/közvetlen fizikai kapcsolatra épülő programok online zsákutcája
Ezekre a nyitott és megoldásra váró kérdésekre számtalan fórumon keresték/keresik a választ. Ezek közül két eseményt mindenképp kiemelnék:
MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének "Most mi lesz?" konferencia (2020.November 3., Pesti Vigadó)
Részlet a konferencia bevezetőjéből:
„…Mi lesz most, hogy felnő egy generáció, amelyik – kis túlzással – a k-betűnél hagyta ott a rendszerszintű oktatást? Mi lesz most, hogy lediplomázott és diplomázna is egy művészkohorsz, akik lassan egy éve nem látták konzulenseiket, mestereiket olyan művészeti intézményekben, ahol a „mesterséget” csakis személyes találkozások során lehet elsajátítani? Az MMA MMKI által szervezett konferencia célja, hogy az egyes diszciplínák a saját működési tengelyüktől eltávolodva a tudományos közelmúltjuk ismertetésével bocsátkozzanak akár normatív módon is a közeljövőt érintő kérdésekbe.”
A konferecia gazdag előadói és tartalmi muníciót biztosított a résztvevők számára, hiszen számtalan területi aspektusból láthattunk rá a pandémia által felmerülő kérdésekre. Színes és lendületes előadásokon keresztül kaphattunk szinte teljes képet a hazai művész-, és kutatói társadalom aktív és cselekvő tevékenységeiről. Érdekes és néhol megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekre kaptunk megoldási suggallatot egy-egy előadótól, figyelembe véve a tényt, hogy a jelenlegi pandémia számtalan alkotói területet sodor veszélybe. Megnehezíti a hézköznapokban megszokott működést, vagy megfosztja az adott területet az élő kommunikáció varázslatos atmoszférájától.
-MTA KAB Színháztudományi Szakbizottság előadás-sorozata: Kell-e a részvétel? avagy képes-e megszólítani a színház a közösségi média generációját? (2020.12.08. online esemény)
Az elmélet gyakorlata/ A gyakorlat elmélete címmel indított sorozat az átrendeződő színházi munkakörök és az ezzel járó új típusú szakember-képzés, oktatási stratégiák kérdését tematizálja.
Az online esemény alatt lehetőség volt egy online térbe adaptált színházi nevelési foglalkozásban részt venni. A kísérlet elérte a tervezett eredményt, a "bevonódás" élményét de számtalan további kérdés nyitva maradt (tbk.: az online felület technikai kezelésének ismerete, az egyes foglalkozási lépések dramaturgiai elkülönítése, a foglalkozás történeti dramaturgiájának felépítése és tagolása).
A kutatás szempontjából fontos kitekintéseknek bizonyultak ezek az események, egyrészt megtapasztalva a pandémia globális hatásait, másrészről ugyancsak megtapasztalva a művész társadalom gondolkodó és cselekvő kapacitását, hiszen a kutatási területek aktivitásai és reprezentatív jelenlétük elengedhetetlen egy-egy szakmai szegmens erejének felmutatásához.