Lator László és Illyés Gyula

„Illyés Gyulával (hogy is lehetett volna másképp?) Sárközi Mártánál találkoztam először. Akkor már nem volt Válasz, a hajdani munkatársak, öregek és fiatalok, el-eljártak Márta szoba-konyhás zugligeti házába. Jött, aki ráért, hívatlanul, szabad akaratából, az együttléteknek nem volt szervezett jellege, irodalmias íze. Lehet, emlékezetem összemásol két képet, de úgy emlékszem, Illyés Szabó Lőrinccel, másokkal, akkor már hallgató írókkal volt ott, olyanokkal, akik közé mindig is szerettem volna bekerülni. (…) Ötvenhat novemberének első napjaiban (negyedikén többedmagunkkal, közlekedési lehetőség híján ott aludtunk Judittal) gyalog mentünk át Mártával Zugligetből a Gábor Áron úton, a Vérhalom téren át, a Józsefhegyi utca 9.-be, megnézni, nem esett-e bajuk Illyéséknek.” – Írja Levelek, találkozások – Illyés Gyula című írásában Lator. Az ötvenes évek ezen emlékezetes találkozásai csupán kezdetét jelentették a két író kapcsolatának, akik – a köztük lévő több mint húsz év korkülönbség folytán – az írók két különböző generációját képviselték, de akiknek világlátásában mégis sok rokonságot érezhetünk.

Lator 1955-től volt az Európa Kiadó munkatársa, később főszerkesztője, így a hatvanas évek elején, amikor Illyésnek több év hallgatás után ismét megjelenhettek kötetei, több levelet váltottak kéziratok, műfordítások, kiadások ügyében, levelezésük lényegében ekkor indul. Azonban az üzenetek hangvétele baráti, jóval túl a pusztán munkakapcsolaton. Gyakran említődnek benne a megjelent kötetek, egy-egy különösen megragadó vers. „Író írónak alig adhat mást, mint munkakedvet, hitet, hogy van értelme a fáradozásnak.” – írta Illyés egy 1969-es levelében Latornak, Sárangyal című kötetét méltatva.

Ezt a rokon gondolkodást hallhatjuk ki Lator egyik utolsó, 1978-as leveléből, amelyben Illyés egyik legnagyobb hatású, késői, a határon túli kisebbség és a magyarság sorsáról gondolkodó esszéjére reflektál: „Jó, hogy van, aki ilyen feddhetetlenül, ilyen higgadt szenvedéllyel tud szólni és szólhat ezekről a kérdésekről. S a magyar politikai közgondolkodásban olyan fájdalmasan ritka bonyolult, árnyalt elemzéssel.”

Illyés Gyula és Lator László kapcsoaltáról, levelezéséről a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán is olvashatunk:

https://reader.dia.hu/document/Lator_Laszlo-Szabad_szemmel-31695

Fotó: Szabó J. Judit

Kép forrása: Könyvhét Folyóirat, https://www.konyv7.hu/index.php?menuId=222&action=article&articleId=8594