Lehetőségek az ékszervésésben

Az aranyműves iskolában, amikor a különböző pecsétgyűrűk – például kaulgyűrűk és sportgyűrűk – készítését tanultuk, ha alkalmaztunk is valamilyen díszítést a gyűrűk oldalain vagy vállain, ezek általában egyszerű, letisztult, reszelt bordák voltak. Az ékszerboltokban is előforduló pecsétgyűrűkön is, ha egyáltalán van díszítés akkor ez a jellemző.

Manapság nagy hangsúlyt kap a letisztultság. A tárgyak nagyszerűségét sokszor az egyszerű formákban, az anyaghasználatban és a különböző felületi textúrákban keressük. Ezzel szemben, ha elmegyünk egy múzeumba, vagy megnézünk egy régi épületet, gyakran éppen az aprólékos díszítettség, a részletgazdag kidolgozás és a kacskaringós növényi ornamentika nyűgöz le bennünket.

Számomra ez azt mutatja, hogy az ornamentális díszítésnek ma is lehet helye a tárgykultúrában és az ékszerek világában. A vésés különösen sok lehetőséget kínál erre, ezért a saját munkáimban is igyekszem folyamatosan keresni azokat a felületeket, ahol a díszítés tovább gazdagíthatja az ékszer formáját.

A pecsétgyűrűk fején általában a megrendelő által választott címert, jelképet vagy motívumot vésem meg. De miért maradjanak üresen a gyűrű oldalai? Ha a viselő igényt tart rá, ezeket a felületeket is érdemes kihasználni, és véséssel az egész tárgyat egységes, részletgazdag alkotássá alakítani.

Erre kerestem választ az alábbi vázlatok elkészítése közben. Különböző növényi ornamentikákat és díszítési lehetőségeket vizsgáltam, azt keresve, hogyan lehet a pecsétgyűrűk oldalain és vállain úgy elhelyezni a motívumokat, hogy azok kövessék a gyűrű formáját, ugyanakkor önálló karaktert is adjanak neki. A célom nem egyetlen díszítési forma megalkotása volt, hanem annak feltérképezése, hogy a vésés segítségével milyen további lehetőségek rejlenek egy ékszer személyessé és részletgazdagabbá tételében.