LuppArt-művésztelep

Mint művész és alapítótag, 2015 óta dolgozom a LuppArt művésztelepen. 

Rieder Gábor írása a LuppArt művésztelepről:

Inzuláris művészet

A művészettörténet – mindenekelőtt a középkor-tudomány – ismeri az inzuláris stílust, a szigeteken kialakuló zárt kulturális egységeket. Egy széles hullámzó vízfelület közepén elzárt apró földdarabon, ha megkapaszkodik az élet, szükségszerűen inzuláris kultúra alakul ki. Márpedig a LuppArt művésztelep éppen egy szigeten, a híres-neves Luppa-szigeten ütötte fel tanyáját 2015-ben. Aki csak egyszer is járt már itt, az jól tudja, hogy mennyire kivételes hangulatú hely. Mikor az utazó beszáll a lélekvesztő motorcsónakba az Ebihal büfénél, hogy a révész átvigye a Duna-ág túlsó oldalára, már biztos lehet benne, hogy egy perc múlva eléri azt az időtlenül békés, civilizációval belakott, mégis természetközeli mikrouniverzumot, ami egyszerűségében is különleges: középen az égig érő platánfákkal szegélyezett gyalogos ösvény, két oldalon a decens nyaralócskák, a Bauhaus-stílusú gyöngyszemektől a modernista tömbökig. Stégek, csónakok, kutyák, hódok és szúnyogok.

Ez a helyszín olyan magától értetődő módon kívánja a művészeket, hogy szinte érthetetlen, miért kellett Farmosi Gáborra várni, aki sok évvel ezelőtt elindította a nyári művésztelep intézményét. A kicsiny kezdeményezésből nőtte ki magát a Luppa-szigeti nyári Art Residency program (Einspach Gábor segédletével), ahol együtt alkotnak – egy-egy neves külföldi alkotó mellett – a hazai kortárs képzőművészeti színtér kiválóságai és friss tehetségei. Ebben az inzuláris kultúrában mindenki magára talál. Unatkozni én még egy művészt sem láttam Luppa-szigetén. Viszont láttam szalámit installálni Jiri Kovandát, camera obscurát építeni Mátrai Eriket, üvegmozaikot rakosgatni Tarr Hajnalkát, platánkérget gyűjteni Felsmann István és felfordított kajaktestet fotózni Tombor Zoltánt. Megfordult itt víziszonyát leküzdő alkotó és folyton a vízben lubickoló művész, éjjel-nappal a műteremben robotoló lelkes pályakezdő és sörös kancsót emelgető befutott középgenerációs. Ecsetek, festékek, vásznak állványok, szprék, papírtekercsek, hígítók és fixírfolyadékok hajóztak be ipari mennyiségben a szigetre, hogy itt, az inzuláris kultúra hatása alatt, képzőművészetté nemesedve szülessenek újjá. A műtárgyak nagy része pedig – jótékonysági kiállítások és aukciók révén – bekerült a kortárs művészet véráramába, egy kis részük pedig megmaradt ajándékként az alapítók által létrehozott gyűjteményben. Ebből született meg a LuppArt kollekció, a Luppa-szigeti művésztelep inzuláris kultúrájának sokszínű lenyomata.

/ Rieder Gábor