Medgyaszay István bútorművészetéről hamarosan az Országépítőben

Az Országépítő szoros összefüggésben áll azzal az organikus gondolkodási irányzattal, melyet a 20. század elején nem csupán a névadó, Kós Károly alapozott meg, de egyedülálló, népművészeti hagyományra építő tevékenységével tágabb értelemben véve Medgyaszay István is ebbe a körbe tartozott. Éppen ezért megtisztelő számomra, hogy az ösztöndíjprogramnak köszönhetően felkérést kaptam a folyóirat szerkesztőjétől, Csóka Balázstól, hogy kutatásom eredményeit választott szempont alapján dolgozzam fel 2021-es nyári számban. Egy olyan témába vágtam bele, amelyet gyakran említenek Medgyaszayval kapcsolatban, Keserü Katalin több tanulmányában is kiemeli jelentőségét, de mélységében csak a teljes tervhagyaték vizsgálatával volt lehetőség a feltárására. Otto Wagner művészeti alapelveiből, valamint az angol Arts and Crafts mozgalom és William Morris eszmerendszeréből indul ki, de a népművészeti gyűjtőútjai határozták meg a formavilágot, amiben a belsőépítészeti munkái születtek. A hagyatékban az izgalmas bútortervek mellett olyan tereket dokumentáló fotók is találhatók, mely tereket már átalakítottak, bútoraik nem maradtak fenn. A népi motívumok felhasználása egyetlen esetben sem jelentett nála szolgai másolást, de jelzésértékűen és következetesen utal vissza a tradícióra. A cikkben kitérek arra is, miként jelenik meg a balatonalmádi Szent Imre plébániatemplom kazettás mennyezetének (a mellékelt fotón látható) faragott mintázata a templom berendezési tárgyain és más épületek belső tereiben. Emellett előkerültek olyan bútortervek is a feldolgozás alatt álló hagyatékból, melyek feltehetően Haár Ferenc fotográfus rövid bútortervezői tevékenységének lenyomatai.