Megnyitó beszéd Regős Benedek Reproductio című fotókiállításán

"Walter Benjamin klasszikus elemzésének kortárs örököse műalkotásokat fényképez. [...] Míg a reprodukció lehántja a tárgy héját – leránthatja akárhány bőrét –, az visszatér a maga Itt és Mostjának, Ott és Akkorjának valóságos korlátai közé.

[...]

A repró önállósulása és az eredeti magára maradása között felemás, táguló téridő nyílik. Ide pontosan az operációt végrehajtó fotográfia tekinthet be, és ott egyszerre szembesül a reprodukció történésével és történetével. Végső soron önvizsgálatba kezd önmagában, a fénykép közegében, hátrahagyva e szemlélődő tevékenység reproduktumait.

Vázlatosan teszi ezt és játékosan, szemléletesen és rejtélyesen. Archiválja az ősjelenetet; köztes képződményeket ment ki; tükröt tart saját kereteinek; képrombolással építkezik..."

– részletek megnyitó szövegemből