Mi a fontosabb, egy jó kép vagy az emberi méltóság? – Kárpátalja egy magyar fotós lencséjén keresztül
A több szépirodalmi kötettel rendelkező Szöllősi Mátyás dokumentarista fotósként feladatának érzi a nehéz emberi sorsok felmutatását. Rendszeresen visszajár Kárpátaljára, hogy segítsen, tapasztalatait egy fotósorozat kíséretében osztotta meg lapunkkal.
Kapcsolódó személyek:
"Többször jártál már Kárpátalján, milyen világ bontakozott ki előtted, és miért tartod fontosnak mások elé tárni az ottélők mindennapjait?
2016-ban jártam Beregszászban először. Azzal a céllal mentem, hogy egy ház lakóiról készítsek riportot, akik meglehetősen nehéz körülmények között éltek már akkor is. A munka során megismerkedtem az ott élők többségével, legfőképp egy nagycsaláddal, ahol már akkor négy gyermek volt (most már öt van), és akiknek azonnali segítségre volt szükségük az édesanya, majd az édesapa kialakulóban lévő betegsége miatt. Kárpátalján már akkor is igen kritikus volt szerintem a helyzet, sokan éltek bőven a létminimum alatt, és azóta, ahogy én ezt meg tudom ítélni, a helyzet csak romlott. Mivel szorosabb kapcsolatba kerültem velük a látogatás során, a család nyitott lett arra, hogy gyűjtést szervezzünk, és szerencsére sokan segítettek, sok tartós élelmiszer gyűlt össze, és egy komolyabb összeg is, hogy Viktórián elvégezhessék a műtétet, ami mindenképp szükséges volt. Azóta ők már elköltöztek abból a házból, saját otthonuk van, jobb körülmények közt élnek, amit igazán jó volt látni most, hogy kint voltam ismét. Számomra is megnyugtató, hogy van például Kárpátalján olyan ismerős, akire számíthatok, aki ismeri a helyi viszonyokat, ilyen például még Egressy Miklós, a görögkatolikus lelkész Makkosjánosiban, a felesége, Éva, valamint a lányuk, Mariann, akiktől szintén sok segítséget, útbaigazítást kaptam.
Én úgy látom, hogy a határon túli magyar lakta részek közül Kárpátalja van a legsúlyosabb helyzetben,
és amellett, hogy persze ott is élnek jómódú emberek, az átlagos kereset vagy egy nyugdíj szinte semmire sem elég, és ezt a helyzetet a háborús szituáció csak tovább rontja, mert a boltok kiürültek, az adókat, a részleteket fizetni kell, és a kevés kis pénzükhöz is nehezen jutnak hozzá az emberek. Amikor bő három hete elkezdődött a háború, azonnal az jutott eszembe, hogy a legtöbben – teljesen érthető módon – a menekülőkre figyelnek majd, miközben az ott maradóknak is kell a segítség."
A teljes interjú és gépgaléria ITT, a Fidelio.hu-n érhető el.