Nádasdy Ádám halálára (The time expired… [Az idő lejárt…])
Nádasdy Ádám halálára írt versem az Irodalmi Jelenben olvasható.
https://www.irodalmijelen.hu/2026-mar-31-1356/nadasdy-adam-halalara
The time expired…
[Az idő lejárt…]
„To be or not to be”.
(W. Shakespeare)
Sálam nyakamra tekerve,
úgy megyek el közületek.
Vagy ahogy tetszik, ahogy nem tetszem…
jobb lesz mégis talán, ha befogjátok füleitek.
Ne halljátok káromlásom.
A nyelv vérét – csak én tudom–,
hogyan szívtam ki.
Deverbális verbumképzőkből
szenvedtetettem, szerethettem…
s azt is az Igék tudták, miként, kiért.
Mint a Commédiában a költő,
végigjárom az utam: de nem most indulok,
hanem majd ahogyan írva vagyon: nagypénteken.
Addig még elténfergek köztetek. Délcegen.
Meghalni nem nagy ügy. Azt hittem,
kacifántosabban fog menni.
Utoljára még azon mosolyogtam el magam,
hogy a cipőfűzőmet úgy istenigazából
sosem tudtam rendesen megkötni.
A pragmatikai fordulat ott fog bekövetkezni,
amikor a 44 magyar betűt elkezdem egymás után
sorjában magamhoz ölelni.
Kihűlt testem, melyből egykor melegség áradt,
ott szikkad már, nem az enyém többé…
Csak a sálam hagyjátok meg. „The time expired…”