NÉZŐPONT
Erős Apolka: A NÉZŐPONT című Göncz Árpád emlékmű avatása
"Nézőpont, viszonylagosság.
A perspektíva vonzásában.
Az embert kívánom ábrázolni, az Ő nézőpontját, a mi szemszögünkből.
Nagyjaink megítélése változik az idővel. Változik az emlékállítás formája, igénye is. Az emberi értékek, a humánum, a család, a haza szeretete azonban változatlan erények. Az általam megjeleníteni kívánt Göncz Árpád az, aki e kötelékek megtartásán, építésén munkálkodik.
A kompozíció, így egy élethelyzet, életút képe, nem hivatalos szerepvállalás, megjelenés mementója. Göncz Árpád alakja kiemelkedik közegéből, de nem ő áll az előtérben, nem lép piedesztálra. A történések közepéből, mégis háttérbe vonultan nyugtázza szándékai eredményét. Bátorít, példát mutat, támogat, szemlél. A kompozíció alakja egy egész alakos, bronz dombormű, aminek büszt része körplasztikaként nyílik ki a térben. A figura közvetlen terét könyv forma-átiratok képzik, amik az előtérben a magyar táj idézeteivé transzformálódnak. A magyar szó hallatása, az anyanyelv és a szülőföld így válik egy szellemi és fizikai közeggé. A magyarság támogatására, a szabadságba vetett hit terjesztése szellemében, Göncz Árpád lényének hitelével és erejével mozdítja előre az ország tájegységeit, az ott élők mindennapjait. Formailag így a nyitott könyv és a Kárpát-medence domborzat idézete összekapcsolódik.
Kerültem az 5/4es körplasztikai ábrázolást. A tervezés során figyelmem e kivételes ember szellemiségére, nézőpontjára fókuszált. A test absztrahálását a következőkkel támogatom meg:
Az emberi test elfogy, elenyészik a természet rendje szerint, szelleme viszont tovább él írásaiban és a róla írottakban, emlékeinkben. Az emlékek elkezdik transzformálni a testet, fokozatosan egyre absztraktabbá válik a róla alkotott képünk. Kortársunk alakja közelít így történelmünk nagyjainak „elképzelt és képzett arcképcsarnokához”.
Erős Apolka