Nyugodt élet

Megjelent az ESŐ 2026/2. nyári száma, benne egy kisprózámmal.

Részlet a szövegből:

"Nagymama mindig megsütötte, amit hazavittem, de pucolásra nem vállalkozott, mert irtózott a hal szagától, és ennek sokszor látványos jelét adta: öklendett, amikor megérkeztem a partról. (Szeretném hinni, hogy a mozdulatsor nem az érkezésemnek szólt.) Rezzenéstelen arcú, szigorú dédim azonban biztos kézzel látott munkához. Két világháborút, férje frontszolgálatát és szovjet munkatáborba hurcolását megélt, hallgatag németvárosi néni – sok ilyet ismertem, nem teketóriázós fajták voltak. A hátsó udvar, a műhely előtti téglaköves placc volt a vérmező. Dédi egyetlen szó nélkül a hokedlire csapta a süldő ragadozót, és hozzálátott lenyiszálni a fejét. Soha nem felejtem el az arcát. A csukáét. A tekintete azt üzente: erről nem volt szó, te galád! Nem tudom, Antos Zoltán vagy Nyerges Béla mit lépett volna, én szégyenemben a fásszínbe bujdokoltam. A konyhában sercegett a zsír, a mélytányérban piroslott a paprikás liszt. A csuka, pláne, ha silány, igen szálkás hal. Biztosan nem ettem mohón."