Olsvai Imre halálozási évfordulója

“A magunk mögött hagyott évezredet igen ellentmondásosnak ítélem (mind általában, mind pedig a népzene s a komoly zenekultúra területén). A XX. századi érem pozitív oldalán a legnagyobb vívmánynak, eredménynek, értéknek, sőt: világpéldának tartom Bartók és Kodály életművét tudományban és művészetben, illetve emberségben és magyarságban egyaránt. Egyetértek tehát azokkal a művelt emberfőkkel, akik szerint Bartók és Kodály a XX. század két legnagyobb magyarja. Igéik maradéktalan valóra válását azonban sok negatívum fékezi, torzítja, sőt egyre jobban veszélyezteti. Tisztelőik, követőik előtt még igen sok és nehéz küzdelem áll. Boldog vagyok, hogy gyarló adottságaim szűkös keretei között a ő ügyüket szolgálhatom.
(Részlet Olsvai Imre önéletrajzából)

Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Olsvai Imre (1938-2014) népzenekutató, zeneszerző, muzikológus, a Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa.

Kodály Zoltán és Szervánszky Endre tanítványaként végezte zeneszerzői és zenetudósi tanulmányait a Zeneakadémián 1956-ban.

A Népművészeti Intézetnek és a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársaként a Magyar Népzene Tára zenei elvű rendszertani kiépítésén, továbbá a magyar népzene törzsrétegének variáns-vizsgálatával foglalkozott. Kodály Zoltán kitüntető kívánságára, Egyiptomban és Kubában is végzett kutatásokat, a környező országokon kívül.

Az egyik legfontosabb munkája a Bartók és Kodály által szerkesztett Magyar Népzene Tára, amelynek néhány kötetét – részben Járdányi Pállal együtt – elemezte, rendszerezte, tudományos útmutatóval látta el. Mintegy 7000 népzenei dallamot gyűjtött, a magyar mellett nemzetiségi anyagot is. Szinte a teljesség szintjéig jutott Somogy, Tolna, Baranya és Zala megye népzenei kincseinek megmentésében.

Az 50-es években éppen a somogyi kutatás — melyben Olsvai Imre gyűjtőként legjobban otthon érezte magát — volt az, ami megalapozta a népzenei és a néptáncos új stílusnak a régi stílustól való egyértelmű elválasztását. Ebben a tánczenei hagyományban akadtak rá arra a nagyon karakteres régi stílusra, ami összeköt bennünket Kelet-Európával, Belső-Ázsiával, valamint a középkori Európával.


Az eredeti bejegyzés megtekinthető: itt.