Recenzió a Magyar Művészet folyóirat novemberben megjelenő 2021/5. számában

"A József Attila-díjas Cselényi László költészete annak ellenére marad(t) ki a legfontosabb lírai kánonokból, hogy már három önálló monográfia született róla: Bohár Andrásé (A megírhatatlan költemény, 2005.), Pomogáts Béláé (Cselényi László, 2007.) és Vilcsek Béláé (Cselényi László élete és életműve, 2016). A viszonylag gazdag recepció és a három monográfia azonban nem volt elég ahhoz, hogy a szlovákiai magyar költő izgalmas és experimentális költészetet el tudja mozdítani a huszadik századi magyar költészet különböző kánonjainak peremvidékéről. Ez a viszonylagos „ismeretlenség” nehezen magyarázható, hiszen Cselényi kísérletező, rengeteg hatást befogadó költészete rendkívül sűrű, rétegzett világot alkot, és sokféle értelmezői közösség számára, sokféle interpretációs módszerrel megközelíthető."

"Csehy Zoltán idén megjelent monográfiája is ezt bizonyítja - a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent Aritmikus képzelet című kötet ugyanis Cselényi költészetét elsősorban a kortárs zenei és irodalmi mozgások felől interpretálja, de a zárszóban több olyan lehetőséget (hálózatelmélet, képzőművészet vagy a poszthumán esztétika felőli olvasatok) felvet, melyekkel ez a lírai életmű szintén termékenyen megközelíthető. Annak, hogy gazdagsága, rétegzettsége, intermedialitása ellenére miért „nincs súlyának megfelelő magabiztosággal jelen irodalmi tudatunkban”, Csehy többféle okát látja. Legalapvetőbb magyarázat az lehet, hogy ez a szövegvilág távolról sem hagyományos líra. A montázs és a kollázs e költészet alapformája, a versekbe interjúrészletek, idézetek, roncsolt szövegrészek illeszkednek, ezáltal palimpszesztus jellegűvé válnak. A zenei narratívák jelenléte, az interaktív játékok az értelemkioltó vagy -sokszorozó eljárások mind-mind az olvasó aktív közreműködésére tartanak számot a befogadás során. "