SHANCO, MOZGÁSBAN – ART WEEKEND BUDAPEST 2024

Kiállító művészek:
Galyas Denerak Dóra, Horváth Anita, Juhász Nóra, Oláh Norbert, Poór Dorottya + SHANCO Projekt

Kurátor:
Török Krisztián Gábor

Együttműködő partner:
Bagázs Közhasznú Egyesület

Idén nálunk, a Bura Galériában indul az Art Weekend Budapest, melynek átfogó tematikája a mozgás, mi pedig a SHANCO, MOZGÁSBAN című kiállításunkkal a társadalmi mobilitás témáját helyezzük fókuszba.

Habár Dány mindössze 50 kilométerre fekszik Budapesttől, a két település közötti távolság sokkal mélyebb és összetettebb, különösen a társadalmi szakadékok tekintetében. A Palotanegyedben található Bura Galériában a mindennapok realitása gyakran eltér a vidéki élet helyzetétől, annak ellenére, hogy a galéria célja a társadalomkritikus és progresszív roma kulturális nézőpontok bemutatása. A „SHANCO, MOZGÁSBAN” kiállítás ezt az összetettséget járja körül, összekapcsolva a városi és vidéki életeket, miközben feltérképezi a társadalmi mobilitás lehetőségeit és korlátait.

A kiállítás a Bagázs Közhasznú Egyesület dányi SHANCO projektjének és a Bura Galéria együttműködésének eredményeként jött létre. A SHANCO projekt egy olyan kezdeményezés, amelynek célja fenntartható megélhetési lehetőségek biztosítása roma és szegregált telepen élő közösségek számára, támogatva őket az önálló életvitel felé. Az idei évben öt művész készít egyedi mintákat a Bagázs „Esély Táska” kollekciójához, ezzel segítve a táskák szélesebb körű elérhetőségét és a társadalmi mobilitás ügyét. Az elkészült táskák jótékonysági tárgyból design-tárggyá alakulnak át, ezáltal maguk is „mozgásba” kerülnek, áthidalva a hétköznapi funkció és a művészet határvonalait.

A kiállításon szereplő öt művész a társadalmi mobilitás és az identitás kérdéseit saját művészeti praxisukon keresztül mutatja be. Az alkotásokban a személyes és fiktív narratívák közötti finom határvonal húzódik, reflektálva arra, hogy a társadalmi mobilitás nem csupán gazdasági, hanem kulturális és identitásból adódó dimenziókat is érint. A kiállítás felveti a kérdést: mit jelent a társadalmi mobilitás, van-e esély átlépni a társadalmi és kulturális szakadékokat, és vajon milyen szerepe lehet ebben a kortárs művészetnek?

Galyas Denerak Dóra fotósorozata az édesapjával való kapcsolat újjáépítését dokumentálja, aki fiatalon néptáncolt, színészkedett és zenélt, de ezt a társadalmi előrejutás érdekében fel kellett adnia. A közös fotózások nemcsak a családi kötelékek erősítését segítik, hanem rávilágítanak arra, hogy a társadalmi mobilitás gyakran személyes áldozatokkal jár, és a kulturális háttér miként formálja az egyéni lehetőségeket.

Horváth Anita művészete a roma női identitás komplex világát és a patriarchális elnyomással való szembenézést állítja a középpontba. Munkái bemutatják a hagyományok és az autonómia közötti feszültséget, a roma nők gyakran láthatatlan útját a társadalmi mobilitás felé, valamint a női önállóság megteremtésének kihívásait.

Juhász Nóra a Dányban található SHANCO projekt helyszínét digitális képeken örökíti meg, ahol a roma telep láthatatlansága a Google Maps-en is megjelenik. A térkép hiányosságai kérdéseket vetnek fel a település viszonyáról saját lakóihoz. Az általa megalkotott digitális terek új narratívát teremtenek, felhívva a figyelmet a társadalmi osztályok láthatatlanságára, ami tovább nehezíti a társadalmi mobilitást.

A napjainkban reneszánszát élő sci-fi világ és a technológia központi szerepe adja az alapot Oláh Norbert „Gypsys in the Space” sorozatához. Oláh munkái a sci-fi elemein keresztül vizsgálják a technológiai fejlődés kettősségét: a haladás ígérete és az abból fakadó aggodalmak együttállását. Képei ironikusan játszanak az űrutazás és a roma kultúra találkozásával, amely keretként szolgál a társadalmi mobilitás határainak és lehetőségeinek vizsgálatához. Mars meghódítása, bár technológiailag a következő generációk számára elérhetőnek tűnik, szimbolikus távlatként jelenik meg, amely a roma közösségek mobilitási küzdelmeinek metaforájává válik

Poór Dorottya képregényei a női közösségek mindennapjait és identitáskeresését mutatják be, kiemelve, hogyan befolyásolja a társadalmi mobilitás lehetősége a nők életét. Finoman kérdőjelezi meg a hagyományos női szerepeket, vizsgálva, hogyan alakíthatják át a nők saját helyzetüket a modern identitások kialakítása érdekében.

A kiállítás a társadalmi és kulturális mobilitás roma identitásokkal való összefonódását vizsgálja, megvilágítva azokat a mechanizmusokat, amelyek a társadalmi helyzetek közötti átjárhatóságot alakítják. Az öt művész művei nemcsak a roma közösségek kihívásait mutatják be, hanem új perspektívákat is nyújtanak a társadalmi mobilitás kérdéseiről. A személyes és kollektív narratívák összefonódása révén a művészet nemcsak a roma identitások láthatóságát növeli, hanem új diskurzusokat is generál a kulturális mobilitásról és annak hatásairól.