Simon Balázs emlékezete

Simon Balázs (1966–2001) költészete új erővel szólíthatja meg a kortárs olvasókat. Az éppen húsz éve, fiatalon elhunyt költő összegyűjtött versei a Jelenkor Kiadó gondozásában látnak napvilágot az évfordulón, az Alföld folyóirat júniusi lapszáma pedig külön összeállítással emlékezik meg róla.

„Simon költészete Celan és Hölderlin érintésével – a posztmodernből csak a történetiség iránti reflektált érzékenységet, a romantikából csak az egzaltált formátumot fogadva meg – antik erélyig és prófétás tónusokig talált vissza. Pályakezdésének kritikai recepciója a befogadást nehezítő kulturális allúziókat hol hibaként, hol erényként vette tudomásul; később a személyes gyász és a saját halál tematikája a versnyelvet is valamelyest familiárisabbá hangszerelte. (Mint Baka István letaglózóan míves vagy Petri György megvesztegethetetlenül fanyar utolsó versei, úgy a végső szavak nála is a teljes költői korpuszra új látószöget kínálnak.)” (Halmai Tamás: Enigma és konfesszió. Egy Simon Balázs-vers meg nem értése)