Székelyföldi gyűjtőút

Március 7-14-ig Erdélyben, Székelyföldön vendégeskedtem, ahol idős cimbalmosokat kerestem fel.

A terveim között szereplő, jónéhány adatközlő már sajnos időközben elhunyt, vagy pedig súlyos betegsége miatt már nem tudott nekem cimbalmozni, mesélni. Így nem jártam sikerrel a Madarasi-Hargita lábánál fekvő Ivóban, a Felső-Maros menti Alsóbölkényben, vagy a Marosszéki Mezőségi Galambodon.

Mikóújfaluban felkerestem id. Bodor István "Kömény"-t, aki évtizedekig cimbalmozott a családtagjaiból álló zenekarban, majd annak felbomlása után is - különböző prímásokhoz elszegődve - sokáig folytatta zenész szakmáját. Az 1938-ban született Pista bácsit részletekbe menően kikérdeztem a zenélési alkalmakról, táncrendről, egyszóval zenész múltjáról. Gyűjtöttem tőle régi, zenészeket ábrázoló fényképeket és saját maga által készített cimbalomverőket. Régóta nem cimbalmozott, de a kedvemért leült a hangszeréhez és játszott egy keveset. Úgy gondolom, hogy visszatérek még hozzá, mert jó emlékezőtehetsége és nyitottsága révén további hasznos információkkal szolgálhat egy letűnt kor zenei hagyományához.

A Nyárád-mente és Keresztúr-vidéke határterületén található Erdőszentgyörgyön, 1952-ben született id. Jánoska Béla, akivel a marosvásárhelyi Paprika csárdában beszélgettem. Béla bácsi még nagyapjától, Lámpo Józseftől tanult cimbalmozni. Az ő családja kávéházi cigányzenét játszó zenész dinasztia. A csárdában a fia vezette zenekarban cimbalmozott. Kitűnő egészségi állapota és kiváló zenei kreativitása miatt érdemes lesz még a későbbiekben felmérnem repertoárját.