Színterek

Az összes érzékünk közül a látás privilegizálása a klasszikus görög filozófiában gyökerezik. A nyugati gondolkodás számára alaptétel Arisztotelész és Platón azon gondolata, hogy a látás a legobjektívebb érzékelés, mert nem befolyásolják a testi, érzéki élmények. A látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás mint az érzékeink hierarchikus sorrendje a XX. századig befolyásolták az értelemről és a megismerésről szóló diskurzust. Episztemikus vállalkozásainkat úgy tekintjük, hogy azokkal fényt viszünk a tudatlanság sötétjébe. Az építészeti térről való gondolkodásban a tér, tömeg, fény egymást feltételezik, azonban a közelmúlt elméletei felhívják a figyelmet arra, hogy az építészeti tér nem csupán vizuális tapasztalat, nem csak a látás és az intellektus vesz részt a megismerésben. Rudolf Schwarz így ír erről: "...testünkkel tapasztaljuk meg az épületet, kinyújtott karunkkal, lépéseinkkel, pásztázó tekintetünkkel, hallásunkkal és mindenekelőtt a légzésünkkel...".

Bakucz András építész előadása az építészet anyagi és anyagtalan, fizikai és szellemi, szomatikus és lelki komponenseinek természetéről.