Te Waihorotiu

Sok évnyi munka után nemrég adták át Auckland három új metró/vonat állomását, mely összeköti a meglévő vonathálózatot és új átszállási és közlekedési kapcsolatokat hoz létre. Még az átadás előtt lehetőség volt egy-egy nyílt nap keretein belül megnézni az állomásokat.

A CRL három új állomása közös koncepción nyugszik: a māori teremtés-történet, a Te Ao Mārama mentén a sötétségből a fénybe való átlépést meséli el. Ezért minden állomásnál visszatér az Ég, a Föld és az Átmenet elem, de mindegyik a saját helyéhez és történetéhez kapcsolódik: a Te Waihorotiu a lefedett patakhoz, a Karanga-a-Hape Tāne Mahutához (az erdő ura / az erdő istene) és a fény születéséhez, a Maungawhau állomás pedig a vulkáni tájhoz.

A Maungawhau állomásnál a homlokzatot helyben kitermelt, újrahasznosított bazalt borítja, utalva Mataahóra, a vulkánok istenére és a közeli maunga (hegy) történetére. A bazalt felület nem csak burkolat: visszaköti az állomást a földhöz, amelyen áll, és a hegy, a vulkán és a felszín alatti víz történetét meséli el. A sötét, textúrázott kő kontrasztban áll a környező városi homlokzatokkal, és már kívülről jelzi, hogy ez az állomás a föld mélyéhez kötődik.

A Karanga-a-Hape a K Road kreatív városrészéhez kötődik, és Tāne Mahutát, az erdő és a madarak istenét idézi meg. A homlokzatán sötét, lamellás alumínium árnyékolók és bazalt elemek váltakoznak – a függőleges bordák az eget, a bazalt a földet képviseli, utalva a teremtés történetére. A homlokzat nem csak díszítés: a lamellák árnyékolnak és mozgásérzetet adnak, miközben a bazalt felületek visszakötik az állomást a vulkáni tájhoz. Ez a külső már előrevetíti a belső narratívát: a fény és a sötétség, az ég és a föld találkozását.

A Te Waihorotiu állomásnál az egyik bejáratnál több mint 4000 arany alumínium rúd lóg a mennyezetről, hullámzó mintázatban – a raupō nádakra utalnak, amelyek egykor a most már beton alá került Waihorotiu-patak mentén nőttek. Középen egy kauri fából faragott Horotiu, a patak kaitiakija (őrzője) rejtőzik a „nádak” között.

Maguk az állomások, a peronszint és a funkcionális része az egésznek letisztult, egyszerű, de az ide vezető út és a bejáratoknál a kiemelt belső térelemek, művészeti alkotások egyedivé és különlegessé teszi őket. Most már a mindennapok részévé váltak az állomások, sokan napi szinten használják, közben viszont mesél is a kultúráról, a történetekről, melyeket magunkkal vihetünk.