Tengerecki ‒ Kalandok Magyarországon

A Dobi, a turistaházi manó című mese Dobogó-kő eddig ismeretlen oldalát mutatja be: egy olyan házimanót, aki a több mint százéves Eötvös Loránd turistaház lakójaként mindig a legifjabb vendéget segíti. Egy Blanka nevű lánnyal (jelentése: fényes, ragyogó, fehér) együtt ismerjük meg Dobit, és a bátor manó meg is menti a szertelen lány életét egy titkos éjszakai túra során a Rám-szakadékban. Ebben a szövegben finoman megjelenik a szórakoztatva nevelés (egy jól sikerült angol szójátékkal: infotainment) is, hiszen Blanka apukája szenvedélyes túrázó, és hétvégenként végigrángatja kislányát az Országos Kéktúra állomásain, így néhány mondat elhangzik erről a fantasztikus túraútvonal-hálózatról. Dobi pedig mesél egy kicsit Eötvösről és a hazai turistamozgalom egyik fellegváráról, a dobogókői turistaházról.

A másik szöveg helyszíne földrajzilag nagyon közel található Dobogó-kőhöz, hiszen a Vadálló-sziklák kialakulását mutatja be egy messzi múltba vesző legenda keretében. A Lávadállatok is a jelenünkben kezdődik: egy Peti nevű fiú (jelentése: szikla) a nagymamájával kirándul a Vadálló-kövekhez, és belezuhan az egyik szikla lábánál megbúvó Átjáró-barlangba. Ez a mese szerint valóban egy különleges átjáró, méghozzá tizenkét millió évvel korábbra repíti vissza az embert, amikor egy vulkánkitörés során létrejöttek a sziklák. De azt csak Peti, Mamó (és az olvasók) tudják, hogy a furcsa formációk rég kihalt ősállatok vulkanikus maradványai. A fiú próbál is segíteni rajtuk, de nem jár sikerrel, viszont egy Bunkó nevű lávadállat megmenti az ő életét. Miután Mamó beavatta unokáját a nagy titokba, elhatározzák, hogy újra meg újra szerencsét próbálnak, hátha egy szép napon meg tudják menteni az őslényeket a pusztulástól.

További információ a kötetről itt.