Tornai Szabolcs tanulmánya Végh Attila prózájáról

A Hitel márciusi számában megjelent Tornai Szabolcs elemzése Végh Attila filozófikus prózárájól és önéletrajzi trilógiájáról Létfény és létsötét címmel. Mint az elemzésben olvasható: „VA esetében kijelenthető, hogy nem népben és nemzetben gondolkodik, hanem: egzisztenciálontológiában. Számára az emberi életnek létiránya van, és legfőbb törekvése, hogy minél közelebb férkőzzön a léthez, a lét ősforrásához. VA gondolkodásának alapja az antik görög kultúra és filozófia, valamint főleg Heidegger egzisztencializmusa és antikvitásképe. Heidegger nyomán VA úgy véli, hogy az ember eredendő léttapasztalata költői-filozófiai, egyszóval logoszi. Olyan magyar alkotó ő, akinek a számára a Logosz – a lét elveszett, de újból föllelhető ősi értelme – az Ariadné-fonal... VA egész eddigi életműve kísérlet arra, hogy – az egyre nagyobb mérvű létfelejtés és metafizikai süllyedés közepette – a létet ógörög módon értse meg.”