Vajdasági vagyok című fotósorozat publikálása

A vajdasági magyarság lélekszáma évtizedek óta csökken. Ennek több oka van: alacsony születésszám, asszimiláció és az utóbbi évtizedben egyre inkább a kivándorlás is. A művésznek egy ilyen közegben más a szerepe, mint a stabil, jól működő közösségekben, ahol a megmaradás nem mindennapi kérdésként, nem folyamatos „határhelyzetként” merül föl. A művész az ilyen helyeken, mint amilyen Vajdaság is, kiemelkedő jelentőséggel bír. Még ha az adott művész ki is vándorol, a szülőföldjéhez való kötődése akkor is óhatatlanul szerepet kap az alkotás folyamatában és pláne a recepciójában. Ez azért van így, mert az utódnemzés mellett éppen a művészeti alkotás a legtipikusabb módja annak, hogy egyénileg és közösségként birkózzunk az elmúlással, és valami halhatatlant alkossunk, afféle bizonyítékot a jelenkornak és a jövendő generációnak. Minden vajdasági magyar műalkotás ebbe a kontextusba illeszkedik. Ha akarja a műalkotó, ha nem, amit csinál, az kommunikatív, közösségi dimenzióval is rendelkezik.

 A projektem arra tett kisérletet, hogy átfogó tablót rajzoljak a vajdasági művészvilág szereplőiről, méghozzá pontosan azért, hogy rámutassak az egyéni alkotások közösségi jelentőségére, és segítsem az egyéni erőfeszítések közösségi integrációját.

A sorozat a Magyar Kulturális Alap támogatásával jött létre.