Vendégségben a Japán Alapítványnál

Egy ösztöndíj eredménye sosem az ösztöndíjas időszak alatt, s nem is a beszámoló benyújtásának, vagy épp a hazaérkezés pillanatában mérhető fel, hanem hónapokkal, adott esetben évekkel a megszerzett tudás beépítése, leszűrése, feldolgozása után.

Örömömre szolgált, hogy 2022-2023 során a Japán Alapítvány kutatói ösztöndíjasaként 8 hónapot tölthettem Japánban a Meidzsi-korszak iparművészetének kutatásával. E kutatás jelentősen hozzájárult doktori disszertációmhoz, a Hopp Múzeumban folytatott kurátori munkámhoz, valamint egyéb intézményekben (köztük az MMA-ban is) folytatott japonizmus-kutatásaimhoz. Élmény volt a már lassan 10 éve féglalkoztató témában végre egy "egészestés" előadásban jelenni meg a teltháznyi érdeklődő előtt.

Absztrakt:

A legtöbb európai országhoz hasonlóan Magyarország is a Meidzsi-korszak idején nyert elsőként alaposabb betekintést a japánok életébe és kultúrájába. Az 1860-70-es években Nyugatra jutó tárgyakat elsősorban másságuk, egzotikumuk, érdekességük, majd a japonizmus térhódításának köszönhetően kifinomult szépségük és a magas mesterségbeli tudásról árulkodó kivitelezésük miatt értékelték nagyra. A japán művészet esztétikuma azonban ebben a fél évszázadban sem volt egységes és statikus, hanem folyamatos változásokon ment át, amiket nagyban előmozdított a Nyugat, a japán művészeti termékek legfőbb felvevőpiacának ízlésvilága. A folyamatos egymásra figyelés és reflexió a századfordulóra (1900) egy szinte megegyező és egymásnak megfeleltethető esztétikai nyelv létrejöttét eredményezte, amelyben egybeforrtak a nyugati és japán művészet technikai- és stíluselemei. Tekintsük át a Meidzsi-iparművészet fejlődéstörténetét elsősorban a magyar műgyűjteményekben megőrzött tárgyanyagot hívva segítségül.