VERSTANI JEGYZETEK / 1.

Talán a leggyakrabban az időmértékes verselés buktatóival találkozunk költőtanoncok verseiben, és talán még gyakrabban olvashatunk olyan (petrarcai) szonetteket, amelyek hibáktól hemzsegnek (nehezen írom le ezt a szót, hogy “hiba”, ha költészetről van szó, hiszen maga a hiba is költészeti trükk lehet), s gyakran csak rímelnek 14 sorban, pedig ennek a formának (is) olyan sok kötöttsége, ajánlása van, hogy ha mindet betartjuk, nem is marad időnk üresjáratra, a vers szinte megírja magát. A lenti verset két, általam fontosnak tartott verstani jelenség illusztrálásra írtam, amelyek talán nem olyan fajsúlyos elemek, de jó, ha az íróember tisztában van ezekkel. Az egyik a felütések használata. Időmértékes verselésben az ütemhatárok előtti egy vagy több szótagot nevezzük ennek. Legismertebb előfordulása a magyar költészetben Petőfi Sándor Szeptember végén című versében a sorok eleji egy-egy szótag. Ezek nélkül is olvasható lenne a vers, kipróbálhatjuk. Én is kölcsönvettem ebből a versből egy sort, az indítót, s megtartottam a vers többi részében a daktilikus lüktetéseket elindító egy szavas, egy szótagos felütéseket (már, hogy van, ha, s bár stb.) Érdemes Petőfi versét is elolvasni legalább egyszer úgy, hogy miközben skandáljuk a sorokat, az első szótagokat elhagyjuk.

A másik gyakori “fogyatékosság” a petrarcai szonettek tercina-fordulatainak elmaradása, kikopása. Az első 8 sor (ún oktáv, két versszak) és az utolsó hat sor (ún. szextett, két versszak) közötti különbség még a szemnek is feltűnik (a ritmusról, amely hagyományosan jambikus, 11-10 szótagos kellene, hogy legyen, most nem beszélek bővebben — ebben a versben én sem tartottam a jambikus lüktetést, hiszen Petőfi sorához igazodtam, és mivel az 12 szótagos volt, 11-12 szótagos sorokat váltogattam, amit itt egyébként a rímpáros sorok nem indokoltak — erről majd egyszer külön írok, hogyan is alakul az egymásra szabályosan rímelő sorok ritmusképlete és szótagszáma). Vissza a tercinákhoz (3 soros versszakokhoz): annyit érdemes talán megjegyezni, hogy a vers formai alakulása itt tartalmi váltást is eredményez, érzésem szerint indokoltan. Tehát ha az első 8 sorban felvázolunk bármilyen helyzetet, érzést, állítást, a kilencedik sorban, tehát a szextett kezdetekor amolyan tézis-antitézis-szerű fordulattal folytatjuk a verset a hagyomány szerint. Aztán a hagyománnyal azt kezdünk, amit akarunk.