Tóth-Szunyog Júlia 2026
képzőművészet
Bemutatkozás
1991-ben születtem Rimaszombatban. 2016-ban diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán.
Szobrászművészként munkáim középpontjában a természet és az emberi világ kapcsolata áll. Az antropocén esztétikából kiindulva az ökocén szemlélet felé mozdultam el, ahol a természetet nem pusztán inspirációként, hanem aktív alkotótársként tekintek.
Alkotásaimban az utóbbi években gyakran ötvözöm a mesterséges ipari formákat az organikus anyagokkal. Ez a kettősség – a rideg struktúrák és a természet törékeny plasztikája – feszültséget teremt, amely a nézőt az emberi beavatkozás és a természet válaszának viszonyára emlékezteti. Nem a természet reprodukálására törekszem, hanem interakcióba lépek vele: hagyom, hogy lassan birtokba vegye és átértelmezze az emberi világ lenyomatait.
Munkáim során fontos számomra, hogy reflektáljak ökológiai és öko-filozófiai kérdésekre, feltárva a tér, az idő és a mesterséges környezet összefüggéseit. Az alkotás számomra párbeszéd: az ember és természet közötti folyamatos dialógus, amelyben a művek nem lezárt formák, hanem folyamatok lenyomatai.
A hároméves MMA ösztöndíjprogram során célom egy olyan koherens, felismerhető vizuális világ továbbépítése, amelyben a természet, mint élő struktúra és a műtárgy, mint emberi konstrukció egymásra rétegződik. Folytatom a gyökérből épített csónak dokumentációs projektet, amelyet évszakonként más-más természeti vagy épített környezetben örökítek meg, valamint továbbfejlesztem a gyökereztetési, szárítási, és konzerválási technikákat. A csírázási folyamat fotódokumentációiból grafikai tanulmányokat és fali domborműveket hozok létre, organikus anyagok – mezei virágok, kórók, gabonák, kukorica – felhasználásával. A program későbbi szakaszaiban nagyméretű gyökérszőnyegek, virágyszőnyegek és helyspecifikus térinstallációk készítését tervezem, amelyekben a természet és az emberi jelenlét kölcsönhatása performatív módon válik láthatóvá.
Hároméves munkatervem célja, hogy feltérképezzem azokat a visszatérő formákat, anyagkapcsolatokat és organikus folyamatokat, amelyek hosszú távon meghatározhatják alkotói gyakorlatomat. A természet és az emberi világ közötti párbeszéd új rétegeit keresem, és egy olyan önálló, karakteres vizuális nyelvet építek, amelyben a művek nem tárgyak, hanem élő, változó folyamatok lenyomatai.
Szobrászművészként munkáim középpontjában a természet és az emberi világ kapcsolata áll. Az antropocén esztétikából kiindulva az ökocén szemlélet felé mozdultam el, ahol a természetet nem pusztán inspirációként, hanem aktív alkotótársként tekintek.
Alkotásaimban az utóbbi években gyakran ötvözöm a mesterséges ipari formákat az organikus anyagokkal. Ez a kettősség – a rideg struktúrák és a természet törékeny plasztikája – feszültséget teremt, amely a nézőt az emberi beavatkozás és a természet válaszának viszonyára emlékezteti. Nem a természet reprodukálására törekszem, hanem interakcióba lépek vele: hagyom, hogy lassan birtokba vegye és átértelmezze az emberi világ lenyomatait.
Munkáim során fontos számomra, hogy reflektáljak ökológiai és öko-filozófiai kérdésekre, feltárva a tér, az idő és a mesterséges környezet összefüggéseit. Az alkotás számomra párbeszéd: az ember és természet közötti folyamatos dialógus, amelyben a művek nem lezárt formák, hanem folyamatok lenyomatai.
A hároméves MMA ösztöndíjprogram során célom egy olyan koherens, felismerhető vizuális világ továbbépítése, amelyben a természet, mint élő struktúra és a műtárgy, mint emberi konstrukció egymásra rétegződik. Folytatom a gyökérből épített csónak dokumentációs projektet, amelyet évszakonként más-más természeti vagy épített környezetben örökítek meg, valamint továbbfejlesztem a gyökereztetési, szárítási, és konzerválási technikákat. A csírázási folyamat fotódokumentációiból grafikai tanulmányokat és fali domborműveket hozok létre, organikus anyagok – mezei virágok, kórók, gabonák, kukorica – felhasználásával. A program későbbi szakaszaiban nagyméretű gyökérszőnyegek, virágyszőnyegek és helyspecifikus térinstallációk készítését tervezem, amelyekben a természet és az emberi jelenlét kölcsönhatása performatív módon válik láthatóvá.
Hároméves munkatervem célja, hogy feltérképezzem azokat a visszatérő formákat, anyagkapcsolatokat és organikus folyamatokat, amelyek hosszú távon meghatározhatják alkotói gyakorlatomat. A természet és az emberi világ közötti párbeszéd új rétegeit keresem, és egy olyan önálló, karakteres vizuális nyelvet építek, amelyben a művek nem tárgyak, hanem élő, változó folyamatok lenyomatai.
Hírek, Események