Bemutatkozás

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán végeztem esztétika szakon. Egyetemi éveim alatt alakult ki vonzódásom a színházhoz. Szakdolgozatomat Andrej Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjének művészetelméleti elemzéséből írtam. Ennek különös jelentősége van,hiszen Vidnyánszky Attila színházművészete és Tarkovszkij filmjei között ugyanis rengeteg közös motívum lelhető fel. Eközben a Faludi Ferenc Akadémia (a magyar jezsuiták felnőttképzési intézetének) gyakornokaként többek között bábszínház megszervezésében is részt vettem a Párbeszéd Házában. Újságíróként szerzője voltam a budapesti teátrum Nemzeti című magazinjának. Első átfogó elemzésemet 2018-ban írtam Vidnyánszky Attila színházáról: Nemzeti laboratórium – Vidnyánszky Attila első öt éve a Nemzeti Színház élén című dolgozatom a Kommentár folyóirat 2018/1-es számában jelent meg. Az elmúlt tíz évben a Heti Válasz hetilap kulturális újságírójaként dolgoztam.

Kutatásom témája Vidnyánszky Attila költői színháza művészetelméleti leírásának megalapozása. Gondolatmenetem Hans-Georg Gadamer azon tanítására épül, ami szerint a műalkotás a játék-szimbólum-ünnep hármas szemszögből közelíthető meg. Ehhez nélkülözhetetlen más művészeti ágak elméleti eredményeinek integrálása, hiszen feltételezésem szerint Vidnyánszky Attila nem pusztán színházi szempontból újító, mert művészi magatartása – intézményvezetői és pedagógiai elvei, esztétikai megfontolásai, rendezői attitűdje – túlmutat a színházművészet keretein, és általában a XXI. századi művészetfelfogásról árul el lényeges dolgokat. E kortárs művészeti küldetést röviden így lehet összefoglalni: milyen esélye van annak, hogy a művészet szakítson szórakoztató, oktató, nevelő funkciójával, és az emberiség ezen ősi tevékenységének gyökereihez közelíthessen.