Bemutatkozás

„ Spirituális dolgok testi metaforákban ”- olvasható az idézet Erwin Panofsky tollából amint a korai flamand festészetet jellemzi. Sorozataim egyfajta tromple l’oeil felfogásban készülnek, azonban a látvány valósághű visszaadása mellett, a banális témák ürügyén komolyabb kérdésfelvetések is megjeleníthetőek, mint az elmúlás, a rész és egész viszonya, vagy a káosz és a rend problematikája. Nem véletlen, hogy a tükröződés sorozatom első darabjának a „Minden Egész eltörött” címet adtam Ady Endrétől kölcsönözve. Veduta képeim falain látható különböző matériák felületi játéka a mulandóságra is utal, így a képek egyfajta vanitas ábrázolások is, ami több évszázada visszatérő témája a képzőművészetnek. Egyik képemen fadeszkák korhadásán keresztül jelenik meg az elmúlás. Látható rajta egy légy is - ami a múlandóság szimbólumaként rendszeres szereplője a németalföldi csendéleteknek - hidat képezve ezzel az barokk ábrázolások és a saját parafrázisom között. A vedutákon megfestett utcatábla, a kilátszó téglasor ember által megalkotott rendezettsége ellentétet képez a vakolatomlás által keletkezett véletlenszerű, kaotikus formákkal.
Minden képemen érződik egyfajta anyagszeretet. A pályázati tematikám tehát az eddigi képeimből is kiindulva a klasszikus témák egyfajta átirata, újrakontextualizálása oly módon, hogy átlagos, mindennapi, sokszor banális dolgok megfestésén keresztül fogalmazok meg lényeges, az embert régóta foglalkoztató kérdéseket, amik már számtalan művet ihlettek. De legalább ennyire fontos számomra a különböző matériák festészet nyelvére való lefordítása.
A drapéria, mint szakrális vagy világi hatalom szimbóluma, a mitológia a természet szűrőjén keresztül megjelenítve, és a vegetáció, az élő és halott természet tematikái adják az ösztöndíj programom gerincét. Hagyom, hogy meséljenek a matériák.