Bemutatkozás

    (Keszthely, 1986.) akril és akvarell alapú festészetét mind a technikából fakadóan, mind a megjelenített témák vonatkozásában érzékenység jellemzi. A festékhasználatból adódó, már-már áttetsző színmezők foltszerűen terülnek el a vásznon és a papíron. A festett felületeken található finom átmenetek, és a festék folyásából születő erezet, illetve a szolid, természetes egyenetlenségű kontúrok az első ránézésre redukáltnak tűnő ábrázolást megdöbbentően részletgazdaggá teszik, amelynek finomsága csak a képekhez egyre inkább közelítve bontakozik ki. A festmények homogén, semleges, legtöbb esetben fehér háttérrel rendelkeznek, amely még inkább kihangsúlyozza az ábrázolt figurákat és egy meghatározhatatlan, éteri, űr-hatású térbe helyezi azokat, teret engedve a visszafogott színek érvényesülésének. A festmények témája a művész végtelenül személyes belső vízióiból bontakozik ki, amelyben egyaránt helye van a múltfeldolgozásnak, az önreflexiónak és a jelen közegében tapasztalt külső eseményekre való reagálásnak. Hermann Zsófia mindezt olyan képnyelvvel teszi, amely egyéni módon fejleszti tovább a metafizikus festészet hagyományát, megtartva az egyensúlyt a transzcendentális és az emberi vonatkozások között. Legyen az ábrázolt figura akár ember, akár állat, a szimbolikus jelentésréteg, a szellemi tartalmak mindig jelen vannak művein.