Bemutatkozás

1980-ban születtem Budapesten. Gyerekkorom nagy részét azonban 1988-as költözésünktől fogva Veresegyházon töltöttem. Itt két jelentős hatás ért későbbi pályaválasztásommal kapcsolatban:
Egyrészt, mivel kertes házba költöztünk édesapámnak nagyobb műhelye lett, mint a budapesti lakásunk pincéjében lehetett, ami hamarosan megtelt mindenféle szerszámmal. Sok időt töltöttem a műhelyben és 8 éves koromtól fogva már rendszeresen forgattam a kalapácsot, fűrészt, reszelőt, vésőt.
Másrészt a közelünkben lakott Rácz Miklós, Miklós bácsi, hangszerkészítő, akinek 14 éves koromban a műhelyében tett egyszeri látogatásom akkora hatással volt rám, hogy 10 évvel később feladva a villamosmérnöki szakmámat én is hangszerkészítőnek álltam.
Inaséveimet 2004-2007 között Rácz Barnabás műhelyében töltöttem.
2008 óta hangszerkészítőként önállóan dolgozom, népi furulyákat, kobzákat és reneszánsz furulyákat készítek.

Szakmai munkatervem röviden:
A 15. században kialakult reneszánsz furulyákat jellemzően hangszeregyüttesként használták, gyakran a korabeli vokális többszólamú műveket szólaltatták meg rajtuk, ezért egy többtagú hangszeregyüttesre (4, vagy akár 12 tagból is állhat) célszerű egy hangszerként tekinteni, hiszen egyszerre szólaltatták meg őket. Az egyes furulyák hangkarakterének és hangerejének egymáshoz való viszonya legalább olyan fontos, mint az egyes hangszerek minősége. A furulyák hangolása: d’’ szoprán (~30 cm), g’ alt (~45 cm), c’ tenor (~60 cm), f basszet (~95 cm), B basszus (~140 cm), F nagybasszus (~180 cm) 466 Hz-hez igazítva.

Szakmai célom olyan reneszánsz furulyaegyüttes készítése (szoprántól a nagybasszusig), amely hűen visszaadja a fennmaradt reneszánsz furulyák hangzását, küllemét és amelyben a különböző hangfekvésű hangszerek együtt való játéka során egységes hangképet hallhatunk.