Dr. Lábár Tamás 2026
művészetelmélet
Bemutatkozás
Lábár Tamás vagyok, római katolikus pap, pincehelyi plébános a Pécsi Egyházmegyében, egyházmegyei bíró, óraadó tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Korábbi tanulmányaimat többek között a Pécsi Tudományegyetem Történelem Szakán és Rómában, a Pápai Gergely Egyetem Egyháztörténelmi Fakultásán végeztem, 2024 novemberében szereztem teológiai doktorátust a PPKE Hittudományi Karán. Mind lelkileg-spirituálisan, mind kulturálisan rendkívül meghatározóak voltak számomra a 2002-2004 között a Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságban töltött időszakok, tanulmányok.
Kutatási területem az úgynevezett koraújkor időszakának egy-egy szegmensét érinti, amely szellem -és eszmetörténeti szempontból nem csupán kimondottan turbulens, hanem rendkívül komplex korszaknak tekinthető. A pozitivista értelemben vett tudományok még közel sem születtek meg, éppen kibontakozóban voltak (elsősorban nem pozitivista értelemben és minőségben), és – ma már – olyan határterületnek tartott diszciplínákkal és „kvázi-diszciplínákkal” voltak összeköttetésben, mint az alkímia, asztrológia, számmisztika, stb., mégis szerves egységet és világképet alkotva és megjelenítve.
A Katolikus Egyház egykori prominens képviselői, különös tekintettel a korabeli főpapokra, rendkívül szerteágazó és mélyreható tevékenységet fejtettek ki egyszerre tudományos, ugyanakkor művészeti szempontból. Ennek egyik közvetítő közege volt a mecenatúra, és speciális formája a kertépítészet és az ötvösművészet. Ezeknek a heterogénnek tűnő, valójában organikusan kapcsolódó területeknek az összekötő kapcsa a részben antik, részben keresztény filozófiai-teológiai alapú szimbolikában keresendő. Ezen összefüggések és összefüggés-lehetőségek feltárása a célom a Német-római Birodalom egyházfejedelmeinek műpártoló és alkotó tevékenységében, és egy térben távoli, szellemileg mégis rokon kultúra, a Tudor és Stuart kori Anglia üldözött katolikusságának szellemi örökségében és mindkettő magyar vonatkozásaiban.
Kutatási területem az úgynevezett koraújkor időszakának egy-egy szegmensét érinti, amely szellem -és eszmetörténeti szempontból nem csupán kimondottan turbulens, hanem rendkívül komplex korszaknak tekinthető. A pozitivista értelemben vett tudományok még közel sem születtek meg, éppen kibontakozóban voltak (elsősorban nem pozitivista értelemben és minőségben), és – ma már – olyan határterületnek tartott diszciplínákkal és „kvázi-diszciplínákkal” voltak összeköttetésben, mint az alkímia, asztrológia, számmisztika, stb., mégis szerves egységet és világképet alkotva és megjelenítve.
A Katolikus Egyház egykori prominens képviselői, különös tekintettel a korabeli főpapokra, rendkívül szerteágazó és mélyreható tevékenységet fejtettek ki egyszerre tudományos, ugyanakkor művészeti szempontból. Ennek egyik közvetítő közege volt a mecenatúra, és speciális formája a kertépítészet és az ötvösművészet. Ezeknek a heterogénnek tűnő, valójában organikusan kapcsolódó területeknek az összekötő kapcsa a részben antik, részben keresztény filozófiai-teológiai alapú szimbolikában keresendő. Ezen összefüggések és összefüggés-lehetőségek feltárása a célom a Német-római Birodalom egyházfejedelmeinek műpártoló és alkotó tevékenységében, és egy térben távoli, szellemileg mégis rokon kultúra, a Tudor és Stuart kori Anglia üldözött katolikusságának szellemi örökségében és mindkettő magyar vonatkozásaiban.
Iskolák
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar
Hírek, Események