Bemutatkozás

Szobrászati tevékenységemben meghatározó, hogy kezdetektől fogva új esztétikai minőségek kifejlesztésén, valamint szokatlan, a klasszikustól eltérő szobor-befogadó közötti közelség megteremtésén dolgozom.
Munkáimban a tér-és a közvetlen hétköznapi környezetábrázolás egy új aspektusát és érzékelésének lehetőségeit kutatom a szobrászat szín és fény értékeinek egy sajátos bemutatásán keresztül.
Szobraimra jellemző az experimentális anyaghasználat, valamint a banális, hétköznapi témáim, környezetem egyfajta bensőséges megfogalmazása.
Az értelmetlenséget kockáztató manuális előállítási mód, és a sokszor monoton, ismétlésen alapuló munkafolyamat pedig a mindennapok, életszakaszok és események repetitív cselekvéssorozatát tükrözi.
2009-ben kezdtem egy sorozatba, melyben azóta is a környezetemből kiemelt tárgyakat alkotom újra paraffinból, melyeket belső világítással látok el, vagy más stuktúrákba, rendszerekbe helyezek, így azok teljesen új minőséget, értelmezést nyernek. A tárgyak lágy anyagba történő átültetése egy tünékeny, realitáson túli kapcsolatot feltételez a környezettel, esetenként azok káprázatokká, tüneményekké válnak.
2017 óta portrékat is alkotok az általam kifejlesztett, speciális fénytechnikámmal. Portréim esetében is a klasszikustól eltérő munkamódszerrel dolgozom, mert ez esetben a szobortestet -mely egy pár centiméter vastagságú paraffinréteg- a szobor belső oldala felől is megmunkálom. A belsö, mesterséges fény miatt a belülről megfaragott paraffin szoborhéj egy külső fényforrás illúzióját kelti. Az így manipulált szobor esetében (a belső megvilágításnak köszönhetően) egy új esztétikai minőség keletkezik, mely a szobor egész dramaturgiájára hatással van.
A szobor belseje, magja a kissé transzparens paraffinnak köszönhetően részlegesen láthatóvá válik, de a fényszűrőként működő szobor, vagyis a látszat sosem enged teljes betekintést.