A hely szelleme

Történelmi helyszínen, a leghűségesebb városban a Vármegyeházán tartották meg nagy sikerrel, élénk érdeklődés mellett Az ígéret földje című felolvasószínházi előadást a szombathelyi Weöres Sándor Színház és a Soproni Petőfi Színház koprodukcióját. Kovács Dániel Gábor művét Kelemen Zoltán rendezésében láthatták a nézők a színházi klub keretében a magyar dráma napjának a tiszteletére. A darab az utolsó magyar király, IV. Károly trónra való visszatérési kísérletéről, Horthy Miklóssal való konfliktusáról, sorsukról szól. Külön érdekesség, nem is tűnik annyira távolinak a jelentől ez az időszak, a nézőtéren ültek olyanok, akik részt vettek Zitának, az utolsó magyar királynőnek 1989-es bécsi temetésén. 

Pataki András, a soproni teátrumot működtető Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezetője köszöntőjében beszélt arról, hogy a két színház közös együttműködésében készült előadás a megélt világtörténelmet hozza közel a mához, úgy, hogy városok, helyi történetek találkoztak a nem is olyan távolinak tűnő időben. IV. Károly három évig a soproni Pejacsevich-palotában lakott, majd itt tanult meg magyarul Tormássy Jánostól, akinek fia, Artúr is tanította a nyelvre. A darabban is szereplő Lehár Antal báró és katonatiszt, Lehár Ferenc zeneszerző öccse pedig Sopronban született. A Soproni Petőfi Színház a Hűség Évének ünnepi programkínálatához ezzel a bemutatóval is csatlakozott.

Az ígéret földje darab első felvonása nagyrészt Szombathelyen, a második pedig Sopronban (illetve az innen induló induló vonaton) játszódik, így megszületett az ötlet  – a két város teátruma közösen állítsa színpadra ezt a 100 éves történetet. Az ősbemutató Szentgotthárdon volt. Abban a városban, ahol IV. Károlyt 1921. április 5-én lelkes ovációval köszöntötték a település akkori elöljárói és lakói. A darabot játszották ezután Szombathelyen a Püspöki Palotában pontosan ott, ahol 1921-ben az utolsó magyar király megszállt. Most pedig Sopronban szintén egy történelmi helyszínen tartották az előadást. Száz évvel ezelőtt, 1921 őszén ez az épület jórészt üres volt már, hiszen a trianoni döntést követően megkezdődött a Vármegyeháza kiürítése, az iratok elszállítása és a hivatal elköltöztetése. A hely szelleme és a két színház színészeinek remek, magas szintű teljesítménye igazi színházi élményt, hangjátékokra emlékeztető különleges, egyedi hangulatot varázsolt az előadás köré. IV. Károly sorsa, a trónra való visszatérési kísérlete, Horthy Miklóssal való nézetkülönbsége, történelmi álláspontjaik, a hatalomba került és oda újra vágyó politikusi érvek, utak, az ország sorsát befolyásoló szereplők életre keltése, gondolataik megjelenítése a produkció egyik leghatásosabb értékének bizonyult. Mindez a légkör azonnal behúzta, magával vitte a közönséget rendhagyó időutazásként a közeli múltba.

Társulatunkból IV. Károlyt Papp Attila alakította, Gömbös Gyulát Savanyu Gergely jelenítette meg, Molnár Anikó Zita királyné udvarhölgyét, Marosszéki Tamás pedig a kormányzó testőrségének vezetőjét játszotta. A soproni előadásra eljött a szerző, Kovács Dániel Gábor.

https://www.soproniszinhaz.hu/hirek/2000-a-hely-szelleme.html