A Keller Quartet és Berecz Mihály hangversenye

Josepf Haydn: Vonósnégyes op. 76, No.2. ’Quinten’ Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr Zongoranégyes K. 493. Antonín Dvořák: F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, No.12., op. 96

A Keller Quartet és Berecz Mihály hangversenye

Josepf Haydn:
Vonósnégyes op. 76, No.2. ’Quinten’

Wolfgang Amadeus Mozart:
Esz-dúr Zongoranégyes K. 493.

Antonín Dvořák:
F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, No.12., op. 96

A Keller András által 1987-ben alapított vonósnégyes egykori tagjai a hazai zenei élet legnagyobb professzoraitól tanultak, Kurtág György, Mihály András, Rados Ferenc, Végh Sándor és Devich Sándor növendékei voltak. A kezdetektől sorra nyerték a legrangosabb nemzetközi zenei versenyeket, eljutottak a világ minden szegletébe. A 2021-ben Kossuth-díjjal is elismert alapító mellett ma már a fiatalabb nemzedék legjobbjai közé tartozó muzsikusok játszanak; Környei Zsófia és Fenyő László 10 ill. 13 évesen került a Zeneakadémia Előkészítő Tagozatára, a különleges tehetségek osztályába, a Junior Prima díjas Homoky Gábor pedig még le sem diplomázott, amikor tanárai, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás maguk mellé vették a 2010-ben létrehozott Kelemen Kvartettbe.

Joseph Haydn (1732-1809) kvartettjei – közel hetven – a vonósnégyes-irodalom, de akár úgy is mondhatjuk, a kamarazene első igazi csúcsait jelentik.

Az opus 76-os sorszám alá sorolt hat vonósnégyest a Pozsonyban magán-operatársulatot fönntartó Erdődy József György de Monyorókerék et Monoszló grófnak ajánlotta a Londont kétszer megjárt, immár újra Eszterházán, II. Esterházy Miklós herceg udvarában dolgozó 65 éves mester. (Haydn baráti kapcsolatot ápolt az Erdődy családdal, s nemegyszer adtak elő Haydn-operákat a pozsonyi Erdődy-színházban. Az egyik legkorábbi magyarországi folyóirat, a Preβburger Zeitung pedig rendszeresen beszámolt az eszterházi zenei eseményekről.)
Ez a hat kvartett Haydn kamarazenei művei közül is a legek közé tartozik, elődeiknél jobban eltérnek a szokásos szonátaformáktól. Kortársa, Charles Burney zeneszerző és zenetörténész a következőket írta Haydn-nak: „...tele vannak találékonysággal, tűzzel, jó ízléssel, új effektusokkal, és úgy tűnik, mintha nem egy magasztos zseni alkotásai lennének, aki már annyit és olyan jól írt, hanem egy magasan kiművelt tehetségé, aki ezelőtt még soha nem lobbantotta föl ezt a benső tüzét.”
A hatból az itt hallható második, a No.2-es d-moll vonósnégyes „becenevet” is kapott: „Quinten”, azaz „Ötödik”. Az elnevezés a mű két kezdő hangközére, a lefelé eső karakteres kvintlépésekre utal, s ez a vezérmotívum-indítás többször is visszatérően uralja a bevezetést (expozíció). A III. tétel különlegessége, hogy a párhuzamosan oktáv távolságban megszólaló két hegedűt szokatlan módon kánonszerűen követi, egymástól szintén oktáv távolsággal, a brácsa-cselló páros; a tétel ragadványneve Boszorkánymenüett.